Ivartalanítás? Tényleg ennyire fekete vagy fehér?
Szeretnék KULTURÁLT vitát generálni kérdésemmel.
Nagyon sok helyen látom, hogy elvakult állatvédők azonnal támadásba lendülnek, ha azt látják, hogy valakinek kiscicája született, felelőtlennek, ostobának titulálják.
De vajon tényleg ennyire fekete-fehér a helyzet?
Előrebocsátom, fontosnak tartom az ivartalanítást, a statisztikák szerint évről-évre nő azoknak a száma, akik élnek ezzel a lehetőséggel (ezzel párhuzamosan folyamatosan nő a kínált kiscicák száma is).
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy vannak felelőtlen állattartók, akik hagyják korlátlanul szaporodni a macskáikat - sajnos látok ilyet is, évente kétszer ellenőrizetlen szaporulat, a kismacskáknak meg sem próbál gazdát találni, mivel enni nem nagyon kapnak, kevés éri meg a felnőttkort, vagy elcsászkálnak, keresnek maguknak gazdát... egy ismerősöm befogadott egy ilyen cicát, aki egy év múlva súlyos szenvedések között elpusztult leukózisban.
De szerencsére ez nem mindennapos, a legtöbb macskatartó, akit ismerek, nem ilyen. Jómagam is, ismerőseim is rendszeresen fogadunk be kidobott, elkóborolt macskákat. Nekem mindig volt macskám, néha egy, néha több, mindig utcáról befogadott cicák voltak - érzik ők, hogy hova kell menni, hol nem zavarják el őket! És még sok ilyen macskatartót ismerek, akik tényleg képesek egy életre felelősséget vállalni a rájuk bízott cicákért.
Az ivartalanítással azonban van több "problémám". Sajnos macska-népbetegség az ivartalanított kandúrok húgyúti problémája - aki látott már herélt kandúrt az alom felett szenvedni, az tudja, miről beszélek. Ez az állapot élethosszig tartó kezelést igényel. A nőstények esetében pedig egy komoly hasi műtétről beszélünk, ami lehet, hogy rutinműtétnek számít, de akkor sem kellemes a macska számára és némi kockázattal azért jár. (Nekem is volt több hasi műtétem, tudom, miről beszélek...)
Ezzel együtt is azt mondom, hogy az ivartalanítás fontos, de gondoljatok csak bele, milyen következményekkel járna az, ha egyszer csak minden, magát felelősségteljesnek valló gazdi azonnal rohanna az állatorvoshoz ivartalaníttatni kedvencét!
Első körben az történne, hogy valóban csak a felelőtlen gazdik macskái szaporodnának ellenőrizetlen körülmények között - az olyanoké, akiknek a macskáját még nem látta soha állatorvos, gyakran betegek, tele élősködőkkel, sokszor vadak (az embert nem partnernek tekintik, csak élelemforrásnak) és a kölykök is így szocializálódnak.
Vagyis a házimacskák szépen-lassan elvadulnának.
A következő lépésben pedig, ha tényleg mindenki ivartalanítana, akkor a házimacska, mint fajta megszűnne létezni, és maradna a túltenyésztett Main vagy Brit és társai... Nézzetek körül tőlünk nyugatabbra, ennek már látszanak a jelei! Amerikában a hagyományos házimacska szinte már "városi vadállatként" létezik, mert mindenki tenyésztőtől vásárol, a szerencsétlen házicicát meg már lassan nem veszik macskaszámba... Az ember pedig, a problémát megoldandó, összeszedi és ivartalanítja a kóbor házimacskákat - így a fajta szépen, lassan kihal majd...
Belegondoltatok ebbe is?
Természetesen nem tartunk MÉG itt, de errefelé megyünk! Én tehát józan önmérsékletre inteném a vehemens állatvédőket, akik mindenkit támadnak, aki nem ivartalanít. Felelős állattartásra kellene szoktatni az embereket, arra, hogy a macska nem játékszer, de nem is bálvány!
Nagyanyáink korában a macskákat a ház körüli rágcsálóirtásra "alkalmazták", és ezt a funkciójukat nagyon is jól ellátták. A macskákra szükség volt, szükség van a mai napig. Ha egy háznál túl sok volt a macska, akkor elajándékozták szomszédnak, ismerősnek - a jó egerészőknek nagy keletje volt. Nem dobták ki őket, nem is ivartalanítottak - kellettek a kismacskák, mindig volt szükség újabb és újabb egerészőkre!
Én ebben a közegben szocializálódtam, ahol az állatnak igenis becsülete van, ahol az állatról élete végéig gondoskodtak, ha beteg volt, gondoskodtak a gyógyításáról is, de engedték macskához méltó életet élni.
Azt gondolom, hogy nem minden fekete és fehér, találjuk meg inkább az arany középutat. A házimacskákra szükség van, én szomorú lennék, ha pár évtized múlva már csak kóbor macskaként létezne a fajta. A nagyon felelőtlen embereket (akik nem etetik, nem gyógyíttatják, esetleg bántalmazzák az állataikat) büntessék, vegyék el tőlük az állatokat, ezzel egyetértek. De ne essünk át a ló túlsó oldalára, nem az a macskák érdeke, hogy kihaljanak!
40.: Értem én, de a kommunikáció nem az, hanem az, hogy minden macskának garantáltan 500 utóda lesz.
Az pedig, hogy mondjuk 2 elajándékozott macskából mondjuk az egyiknek lesz egy kidobott utóda, az kb. olyan, mintha egy embernek azt mondanád, hogy ő tehet róla, hogy a 25 dédunokájából egy gyilkos lett, és inkább ne szült volna gyereket, mert akkor ez nem történt volna meg...
Azzal, hogy ivartalanítok, önmagában még nagyon keveset teszek, mert a szemlélet nem változik, ugyanúgy lesznek utcára dobott állatok!
válasza:Én mindenféleképpen ivartalanítanám a macskám, de legfőképp, ha kinti cica. Hogy miért? Mert nem kellenek a kölykök. Ez az egyik indokom. A másik, ha kandúr akkor az bizony elkolbászol párzási időszakban és bizony magamat elég szarnak tartanám, hogyha sebesülten, összeverve elütve jönne haza, csak azért, mert rájött a b@szhatnék.
Falun a mai napig szokás a nem kívánt kölyköktől megszabadulni. De részben megértem őket, mivel manapság nincs pénze az embereknek az ivartalanításra. Viszont a meglévő állataikat szeretik és becsülik, tisztességgel etetik.
válasza:
válasza:"Nagyanyáink korában a macskákat a ház körüli rágcsálóirtásra "alkalmazták", és ezt a funkciójukat nagyon is jól ellátták. A macskákra szükség volt, szükség van a mai napig. Ha egy háznál túl sok volt a macska, akkor elajándékozták szomszédnak, ismerősnek - a jó egerészőknek nagy keletje volt. Nem dobták ki őket, nem is ivartalanítottak - kellettek a kismacskák, mindig volt szükség újabb és újabb egerészőkre!"
Ebben nem értek veled egyet. Nagyanyáméknak a mai napig vannak macskái, igen kellenek nekik de maximum 4. Ha valamelyik le fial egy megoldás van szépen agyon ütik őket. Régen is így csinálták és most is. (De nem hiszem, hogy ők az egyetlenek, sőt sokan így csinálták/csinálták).
Ha viszont ivartalanítanák akkor nem kéne ezt csinálni és nem lenne ennyi kóbor macska. (Nálunk pl. az úton minden bokorban kóbor macska terem).
A jó egerésző macskákra viszont valóban szükség volt. A mostani túltenyésztett fajtatiszta macskák erre mér nem alkalmasak -ha igen akkor az nagyon véletlen.....
Én is kerestem ilyen macskát. Nekünk eddig 2 macskánk volt de egyik sem volt egerésző hajlamú. (Bár lehet, hogy csak mi fogtunk ki ilyen téren "rossz" macskákat).
Szerintem attól nem kell félni, hogy a házi macska kihal vagy elvadul az ivartalanítás következményeként.
(Amú
válasza:*
(Amúgy én sem vagyok nagy macska ivartalanítás párti, de ha belegondolsz nem is olyan rossz dolog...)
válasza:sztem igen is fekete-fehér a dolog, az ivartalanításra szükség van, és nem látom semmi hátrányát, csak előnyét!
kihalnának a házimacskák lassan...? ne viccelj már, sok millió szerencsétlen kóbor macskával van tele a világ, várhatod h kihaljanak. erről szó sincs...
a régi paraszti világban betöltött funkciójuk pedig egyáltalán nem olyan szép volt, és most sem az, ahogy leírtad... ugyanúgy volt állatkínzás, mert nem becsülték őket, nem ért sokat az életük, megölték a kismacskákat, ha úgy adódott, az unatkozó, műveletlen parasztkölykök meg büntetlenül játszhattak szerencsétlen állatokkal...a macska nem valami gép, ami egérfogásra való, aztán csókolom. kellene, hogy legyünk olyan civilizáltak és intelligensek, hogy ne így gondoljuk.
válasza:Hát attól baromi messze vagyunk,hogy kihaljon a házimacska. Soha nem fog kihalni,mivel kóbor állatok akik orba szájba szaporodnak mindig lesznek,és olyanok is akiket nem zavar ha leelik a macskájuk minden évben 10 lkölyköt,mert kidobják őket.
Ha "mindenki " ivartalinttatná ,akkor is évekbe tele mire kiürülnének a menhelyekröl,ráadásul iylen nem lesz ,mindig maradnak oylanok akiknek szaporodik a macskájuk.
Mellesleg régen fogyóeszköz volt a macska,ma házikedvencként tartjuk,próbálunk neki szép és egészséges életet biztositani.Hát ennek nem az elletés a módja.Rengeteg van ,menhelyeken,apróhridetésen,utcán,mindenhol.nem kell a kutyának sem.
Azért nekem kicsit más a tapasztalatom a kismacskák gazditalálása ügyében. Városi, agglomerációs környezetben elidegenedett körülmények között élnek az emberek, nem tudják, hogy mikor kinek születik állata, és direkt örülnek, ha meglátnak egy-egy hirdetést. Egy több ezres, tízezres településen mindig akad néhány család, aki épp macskát, kutyát szeretne, és fogalma sincs, hol keressen.
Pár kiragasztott (képes) hirdetés a megfelelő helyeken meghozza a hatását. :)
Az meg, hogy a menhelyi állatok nem kellenek senkinek... nos, erről egy kicsit talán épp a kedves állatvédők is tehetnek, azáltal, hogy átestek a ló túlsó oldalára... én nem hoznék menhelyről macskát, mert pontosan ezt tapasztalom, hogy az állatvédők a széltől is óvnák szerencsétlen macsekot, az lenne a legjobb, ha burokban tartanám, és ugye a szerződésben ott áll, hogy ellenőrizni kívánják a tartási körülményeket. Aztán még a végén feljelentenek az állatrendőrségnél, mert a macskám egerészni merészel - nem azért, mert egerészésre tartom, hanem mert az ösztöne erre vezérli szerencsétlent...
Tudom, nem ennyire sarkos a dolog... de családomban, a nagyszülőknek szerettünk volna menhelyi kutyát. Ott kezdődik a dolog, hogy idős embereknek nem adnak kölyökkutyát. Rendben, megértem, de többek között épp azért szerettünk volna kutyát, mert mi itthon nem tudunk tartani, a gyermekem meg hetente többször ott van, és szívesen játszana a kiskutyával (meg ha felnő, a naggyal is, de mindenképpen jó lenne, ha egymáshoz szoknának, mert a nagyszülők előző kutyája soha nem fogadta el a gyereket, félteni kellett tőle). A másik meg, hogy bizony néha egy-két órára megkötnék, amikor elmennek otthonról, és az nem számít, hogy egyébként, ha otthon vannak a gazdák, akkor a kutya az ágyban is alhatna, az számít, hogy "láncon tartják". Szóval az, hogy sokszor indokolatlanul és erőszakosan másznak bele az ember életébe, nekem egyáltalán nem tetszik... tisztelet a kivételnek!
Az pedig, hogy az állatot ne "munkára" tartsuk, hanem társként? Könyörgöm, a macska IMÁD egerészni. A munkakutyák is szeretnek "dolgozni"! Én pl. láttam már kábítószerkereső kutyákat munka közben (és a tévhitek elkerülése érdekében, nem drogozzák őket, hanem a játékaik segítségével kondicionálják). Hát öröm látni egy ilyen kutyát munka közben, mert rettenetesen élvezi!
Nem véletlenül alakult ki az évezredek során, hogy az ember arra "használja" az állatait, amire természeténél fogva alkalmas, és élvezettel teszi! Aki pedig házikedvencként tartja, az bizonyos mértékig megfosztja az állatot a lehetőségtől, hogy önmaga legyen! Nem azt mondom, hogy ne legyenek házikedvencek, hanem azt, hogy ne szóljuk már meg, aki arra "tartja" a macskát, kutyát, ami az állat természetes ösztönéből fakad: egerészésre, házőrzésre, állatterelésre, vadászatra, stb.
válasza:Jaj na jó,elég fárasztó vagy. Mégegyszer leírom,hogy kiba.szottsok macska van, Bpn,nagyvárosban,falun,községen,akárhol találok neked az expresszen 123154515428425 ingyen elvihető kismacskát.
A menhelyek nem szoktak kimenni ellenőrizgetni,van jobb dolguk hidd el. Az meg,hogy bármikor láncra kösd a kutyát nem megengedett és nem is szükséges ha normális életet biztositasz neki,lefárazstod agyilag és szellemileg . ha attól félsz ellopják,bezárod a lakásba vagy egy kennelbe amig nem vagy otthon.
De tudodmit,ha ennyire értetlen vagy ,hogy tele van a menhely macskákkal,a flaukban,.kis városokban,községekben az utcák is tele vannak,tele van az internet szaporulatokkal ,ahol nem egy nem két kismacska ha nem gyakran 7-8 is inygen elvihető,ha te ezt nem tartod elegendőnek annak a 3 városi embernek aki akkora sügér,hogy nem tudja beütni a googleba,akkor kezdjél el macskákat gyártani nehogy kihaljanak.Ennyire komolyan nem lehetsz buta,már ne is haragudj.
válasza:Ja és munkakutyám van,szóval most komolyan vagy ennyire ostoba vagy vagy cska nem tudsz olvasni.Nem azt mondtam,hogy a házikedvencet meg kell fosztani az ösztönös viselkedés lehetőségétől,hanem régen nem volt nagy kár a macskáért,mert leginkább csak az számitott,hogy megfogja az egereket,fogyóeszköz volt. Legfeljebb annyi volt a reakció ha meghalt,eltünt stbv "szegény cili" és másnap jött a helyére másik.Ha beteg lett nem vitték állatorvoshoz,minek fizessenek ha ingyen lehet másik.Falun még sokszor ma is ez a tendencia. (sajnos)
Én a házikedvenc alatt azt értettem,hogy szeretem a macskámat és a kutyámat is,nyugodtan dolgozzanak ,örülök is neki . De nem kizárólagosan ezért tartom,hanem mert szeretem és örömet okoz,hogy gondozhatom.Ezért nem sjanálom az időt,pénzt,energiát rá,hogy minél hoszabb és boldogabb élete legyen. Nem "utántöltősek".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!