Ivartalanítás? Tényleg ennyire fekete vagy fehér?

Szeretnék KULTURÁLT vitát generálni kérdésemmel.

Nagyon sok helyen látom, hogy elvakult állatvédők azonnal támadásba lendülnek, ha azt látják, hogy valakinek kiscicája született, felelőtlennek, ostobának titulálják.

De vajon tényleg ennyire fekete-fehér a helyzet?

Előrebocsátom, fontosnak tartom az ivartalanítást, a statisztikák szerint évről-évre nő azoknak a száma, akik élnek ezzel a lehetőséggel (ezzel párhuzamosan folyamatosan nő a kínált kiscicák száma is).

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy vannak felelőtlen állattartók, akik hagyják korlátlanul szaporodni a macskáikat - sajnos látok ilyet is, évente kétszer ellenőrizetlen szaporulat, a kismacskáknak meg sem próbál gazdát találni, mivel enni nem nagyon kapnak, kevés éri meg a felnőttkort, vagy elcsászkálnak, keresnek maguknak gazdát... egy ismerősöm befogadott egy ilyen cicát, aki egy év múlva súlyos szenvedések között elpusztult leukózisban.

De szerencsére ez nem mindennapos, a legtöbb macskatartó, akit ismerek, nem ilyen. Jómagam is, ismerőseim is rendszeresen fogadunk be kidobott, elkóborolt macskákat. Nekem mindig volt macskám, néha egy, néha több, mindig utcáról befogadott cicák voltak - érzik ők, hogy hova kell menni, hol nem zavarják el őket! És még sok ilyen macskatartót ismerek, akik tényleg képesek egy életre felelősséget vállalni a rájuk bízott cicákért.

Az ivartalanítással azonban van több "problémám". Sajnos macska-népbetegség az ivartalanított kandúrok húgyúti problémája - aki látott már herélt kandúrt az alom felett szenvedni, az tudja, miről beszélek. Ez az állapot élethosszig tartó kezelést igényel. A nőstények esetében pedig egy komoly hasi műtétről beszélünk, ami lehet, hogy rutinműtétnek számít, de akkor sem kellemes a macska számára és némi kockázattal azért jár. (Nekem is volt több hasi műtétem, tudom, miről beszélek...)

Ezzel együtt is azt mondom, hogy az ivartalanítás fontos, de gondoljatok csak bele, milyen következményekkel járna az, ha egyszer csak minden, magát felelősségteljesnek valló gazdi azonnal rohanna az állatorvoshoz ivartalaníttatni kedvencét!

Első körben az történne, hogy valóban csak a felelőtlen gazdik macskái szaporodnának ellenőrizetlen körülmények között - az olyanoké, akiknek a macskáját még nem látta soha állatorvos, gyakran betegek, tele élősködőkkel, sokszor vadak (az embert nem partnernek tekintik, csak élelemforrásnak) és a kölykök is így szocializálódnak.

Vagyis a házimacskák szépen-lassan elvadulnának.

A következő lépésben pedig, ha tényleg mindenki ivartalanítana, akkor a házimacska, mint fajta megszűnne létezni, és maradna a túltenyésztett Main vagy Brit és társai... Nézzetek körül tőlünk nyugatabbra, ennek már látszanak a jelei! Amerikában a hagyományos házimacska szinte már "városi vadállatként" létezik, mert mindenki tenyésztőtől vásárol, a szerencsétlen házicicát meg már lassan nem veszik macskaszámba... Az ember pedig, a problémát megoldandó, összeszedi és ivartalanítja a kóbor házimacskákat - így a fajta szépen, lassan kihal majd...

Belegondoltatok ebbe is?

Természetesen nem tartunk MÉG itt, de errefelé megyünk! Én tehát józan önmérsékletre inteném a vehemens állatvédőket, akik mindenkit támadnak, aki nem ivartalanít. Felelős állattartásra kellene szoktatni az embereket, arra, hogy a macska nem játékszer, de nem is bálvány!

Nagyanyáink korában a macskákat a ház körüli rágcsálóirtásra "alkalmazták", és ezt a funkciójukat nagyon is jól ellátták. A macskákra szükség volt, szükség van a mai napig. Ha egy háznál túl sok volt a macska, akkor elajándékozták szomszédnak, ismerősnek - a jó egerészőknek nagy keletje volt. Nem dobták ki őket, nem is ivartalanítottak - kellettek a kismacskák, mindig volt szükség újabb és újabb egerészőkre!

Én ebben a közegben szocializálódtam, ahol az állatnak igenis becsülete van, ahol az állatról élete végéig gondoskodtak, ha beteg volt, gondoskodtak a gyógyításáról is, de engedték macskához méltó életet élni.

Azt gondolom, hogy nem minden fekete és fehér, találjuk meg inkább az arany középutat. A házimacskákra szükség van, én szomorú lennék, ha pár évtized múlva már csak kóbor macskaként létezne a fajta. A nagyon felelőtlen embereket (akik nem etetik, nem gyógyíttatják, esetleg bántalmazzák az állataikat) büntessék, vegyék el tőlük az állatokat, ezzel egyetértek. De ne essünk át a ló túlsó oldalára, nem az a macskák érdeke, hogy kihaljanak!