Meghalt a háziállatom, hogyan lehet feldolgozni, illetve mit kéne tennem?

Mérhetetlenül szomorú vagyok. Elütötték a macskámat, akit befogadtam az utcáról, felneveltem, szerettem, mindennap foglalkoztam vele. Felelősséggel tartoztam érte, annyi szeretetet nyújtott, mint nagyon kevés ember. Mindennap várt haza, ha szomorú voltam, megérezte és odajött, visszaadta a törődést, amit én nyújtottam neki. Macska létére igen okos állat volt, jópofa, kedves, virgonc, de mégsem szemtelen . Mikor megtudtam, teljesen összetörtem, a főnököm elengedett mára, mert tudta, hogy mennyit jelentett nekem a kisállat. Még sosem vesztettem el senkit, nagyon szeretem az állatokat, ezt az egyet pedig kivételesnek tartottam. Először sírtam, majd ürességet éreztem, most pedig erős fájdalmat és hiányt. Keresném a kertben, de már nem jön haza többet, ott áll üresen a tányérja és a kis háza. Tudom, sok ember nem tudja átérezni egy állat elvesztését, de akihez hozzánőtt egy, mert gondozta, hűséges barátja volt, az nem tudja feldolgozni a hiányát. Azt sem tudom, mit kéne most tennem, teljesen egyedül vagyok a házban, szörnyű űrt érzek, csak arra tudok gondolni, amiket együtt éltünk át, hogy szeretett élni, mindig rácsodálkozott a világra. Most meg teljesen egyedül halt meg, a hideg utcán, éjszaka, egy kocsi által. Nem ezt érdemelte.

Hogyan kéne viselkednem, hogy méltón megőrizzem az emlékét, de közben enyhítsek a fájdalmamon? Fogalmam sincs, mi lenne a legjobb, Őt nem lehet pótolni, nagyon egyedül érzem magam, szeretném magamhoz ölelni, de már nem lehet.