Kezdőoldal » Állatok » Macskák » Meghalt a háziállatom, hogyan...

Meghalt a háziállatom, hogyan lehet feldolgozni, illetve mit kéne tennem?

Figyelt kérdés

Mérhetetlenül szomorú vagyok. Elütötték a macskámat, akit befogadtam az utcáról, felneveltem, szerettem, mindennap foglalkoztam vele. Felelősséggel tartoztam érte, annyi szeretetet nyújtott, mint nagyon kevés ember. Mindennap várt haza, ha szomorú voltam, megérezte és odajött, visszaadta a törődést, amit én nyújtottam neki. Macska létére igen okos állat volt, jópofa, kedves, virgonc, de mégsem szemtelen . Mikor megtudtam, teljesen összetörtem, a főnököm elengedett mára, mert tudta, hogy mennyit jelentett nekem a kisállat. Még sosem vesztettem el senkit, nagyon szeretem az állatokat, ezt az egyet pedig kivételesnek tartottam. Először sírtam, majd ürességet éreztem, most pedig erős fájdalmat és hiányt. Keresném a kertben, de már nem jön haza többet, ott áll üresen a tányérja és a kis háza. Tudom, sok ember nem tudja átérezni egy állat elvesztését, de akihez hozzánőtt egy, mert gondozta, hűséges barátja volt, az nem tudja feldolgozni a hiányát. Azt sem tudom, mit kéne most tennem, teljesen egyedül vagyok a házban, szörnyű űrt érzek, csak arra tudok gondolni, amiket együtt éltünk át, hogy szeretett élni, mindig rácsodálkozott a világra. Most meg teljesen egyedül halt meg, a hideg utcán, éjszaka, egy kocsi által. Nem ezt érdemelte.

Hogyan kéne viselkednem, hogy méltón megőrizzem az emlékét, de közben enyhítsek a fájdalmamon? Fogalmam sincs, mi lenne a legjobb, Őt nem lehet pótolni, nagyon egyedül érzem magam, szeretném magamhoz ölelni, de már nem lehet.


2011. nov. 19. 19:24
1 2 3 4
 21/31 anonim ***** válasza:
0%

Olvasnivaló:

[link]

2011. nov. 19. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/31 A kérdező kommentje:
Kedves 76%-os, Te is nemes cselekedetet hajtottál végre ezzel, az enyémet is kidobták, kiskölyökként magányosan kóborolt, éhesen, aztán mikor rátaláltam, éreztem, hogy mi nagyon jó barátok leszünk. Bárcsak Ő is még sokáig maradhatott volna velem, a 10 évvel későbbi életembe is feltétlenül belekalkuláltam, hogy velem lesz, bár már öregen, talán meggyötörve, de mégis közel.
2011. nov. 19. 20:48
 23/31 A kérdező kommentje:
Ezt azt "olvasnivalót" érzéketlennek tartom ebben a helyzetben, köszönöm a lehetőséget, nem élek vele. Aki ezt írta, az maximum tévében látott háziállatot és minden bizonnyal szörnyen sivár érzelmi világgal rendelkezik.
2011. nov. 19. 20:51
 24/31 anonim ***** válasza:
100%

Köszönöm, kedves vagy.


Hidd el, bármennyire is fáj most a cicád halála, a gyász idővel enyhülni fog. És még nagyon sok kis állat vár olyan szerető szívű, gondoskodó gazdira, mint amilyen te vagy.

2011. nov. 19. 21:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/31 anonim ***** válasza:
100%

Nekem rengeteg befogadott macskám van/volt.

Engem ez tesz boldoggá,így érzem magam embernek, szerethető, értékes embernek, és mást is csak akkor vagyok hajlandó valamire tartani, ha ugyanezt megtenné (tudom, hogy mindenkinek nincs lehetősége rá, de akinek nincs, abban is van jó szándék).

Be is dobtak már hozzám 3 macskám, 3-at pedig az út szélén találtam meg. Nem volt kis munka felnevelni őket, de minden egyes pillanat megérte. :)

22/N

2011. nov. 19. 21:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/31 anonim ***** válasza:
0%

"Aki ezt írta, az maximum tévében látott háziállatot és minden bizonnyal szörnyen sivár érzelmi világgal rendelkezik."


Nem, csak a helyén kezeli őket. Inkább az a sivár érzelmi világ, ha állattól várod azt a szeretetet és törődést, amit embertől kéne kapnod.

2011. nov. 19. 21:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/31 anonim ***** válasza:
79%
A cikk szánalmas, és valóban lelkileg sivár ember írta.
2011. nov. 19. 21:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/31 A kérdező kommentje:
Utolsó előtti, tudatlan vagy és rosszindulatú. Olyanokat sértegess, akik vevők erre, nekem nincs lelkierőm ilyeneket olvasni a kisbarátom halála után. Többieknek köszönöm.
2011. nov. 20. 08:55
 29/31 anonim ***** válasza:
100%
Erre nincsen semmilyen megoldás, ezt szerintem te is tudod. Nekem egy hónapja ütötték el a fél éves cicámat. Olyan kis bújós volt, felmászott a nyakamba, puszilgatott, sose volt még ilyen cicám. Tudom, mit érzel, én még rosszabban reagáltam, mint te. Undorító közhely, de tényleg csak az idő segít. Én még van, hogy most is sírok, ha eszembejut. Részvétem.
2011. nov. 20. 10:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/31 anonim ***** válasza:
78%
Sajnálom a veszteségedet. De a kint tartott macskáknál ez benne van a pakliban, nem hosszú életűek. Elkóborolnak, elütik őket, megsérülnek. Én ezért tartom a macskáimat a lakásban, kiengedni csak felügyelettel. Mondjon bárki bármit, hogy nem a lakásba való, nem jó neki ott, én tudom hogy ez nem igaz, jól érzik magukat és biztonságban vannak. Nem tudnék úgy macskát tartani hogy azt se tudom hol, merre csatangol, mi van vele, vagy hazajön, vagy nem.
2011. nov. 20. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!