Meghalt a háziállatom, hogyan lehet feldolgozni, illetve mit kéne tennem?
Mérhetetlenül szomorú vagyok. Elütötték a macskámat, akit befogadtam az utcáról, felneveltem, szerettem, mindennap foglalkoztam vele. Felelősséggel tartoztam érte, annyi szeretetet nyújtott, mint nagyon kevés ember. Mindennap várt haza, ha szomorú voltam, megérezte és odajött, visszaadta a törődést, amit én nyújtottam neki. Macska létére igen okos állat volt, jópofa, kedves, virgonc, de mégsem szemtelen . Mikor megtudtam, teljesen összetörtem, a főnököm elengedett mára, mert tudta, hogy mennyit jelentett nekem a kisállat. Még sosem vesztettem el senkit, nagyon szeretem az állatokat, ezt az egyet pedig kivételesnek tartottam. Először sírtam, majd ürességet éreztem, most pedig erős fájdalmat és hiányt. Keresném a kertben, de már nem jön haza többet, ott áll üresen a tányérja és a kis háza. Tudom, sok ember nem tudja átérezni egy állat elvesztését, de akihez hozzánőtt egy, mert gondozta, hűséges barátja volt, az nem tudja feldolgozni a hiányát. Azt sem tudom, mit kéne most tennem, teljesen egyedül vagyok a házban, szörnyű űrt érzek, csak arra tudok gondolni, amiket együtt éltünk át, hogy szeretett élni, mindig rácsodálkozott a világra. Most meg teljesen egyedül halt meg, a hideg utcán, éjszaka, egy kocsi által. Nem ezt érdemelte.
Hogyan kéne viselkednem, hogy méltón megőrizzem az emlékét, de közben enyhítsek a fájdalmamon? Fogalmam sincs, mi lenne a legjobb, Őt nem lehet pótolni, nagyon egyedül érzem magam, szeretném magamhoz ölelni, de már nem lehet.
A szerettünk elvesztésével járó fájdalmat csak az idõ enyhíti, én így gondolom. Én tavaly vesztettem el a cicámat. Azelõtt nem vallottam be, de õ állt a legközelebb a cicáim közül. Olyan volt, mintha a második anyukám lenne, imádott hozzámbújni, nagyon elegánsan viselkedett, kivívta, hogy tiszteljük. Istenem, imádtam, annyira hiányzik!! :( Úgy szeretném, ha még élne, vagy legalább lenne most egy olyan macskám, mint õ! Amikor egyik este meghalt, nem sírtam, másnap viszont kitört a vulkán a suliban: amikor megláttam a suliban a barátnõmet, azonnal elkezdtem sírni: bementünk a mosdóba, és vagy 10 percig folyamatosan csak bõgtem, míg ki tudtam végre mondani pár szót...
Szerintem fogadj örökbe egy állatot, nem muszáj cicát.
Neked nincsenek barátaid?
Bolond az az ember, aki nem barátkozik veled :(
22/N
Az én cicámat fél éves korában kidobta az alsó lakó (a negyediken lakom, ő meg alattunk lakott) az ablakon, azzal a felkiáltással, hogy túl sok a szőre, és dögöljön meg. Valahogy lejutott a földszintre szegénykém, ott elbújt a ház előtt parkoló autók alá, aztán egyik elütötte. A házbeli gyerekek találták meg, aztán ránk maradt, mi vittük a férjemmel állatdokihoz. Már több, mint 10 éve velünk van. Én is magányos vagyok, és állatszerető. Kutyát-macskát nagyon szeretek.
Tedd föl az oldalra a képet, és gyászold meg. És mihamarabb keress egy másik árvát, biztosan nagyon-nagyon fogsz neki örülni, ő pedig neked. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!