Ha valaki macskát tart a lakásban, nem fél, hogy belemegy a macskaszőr az ételbe?

A válasz írója 52%-ban hasznos válaszokat ad.

Ki beszélt itt gyárról? El tudod képzelni mennyi kis magánpékség van akárcsak egy Szeged méretű városban vagy annak vonzás körzetében, akik a boltokat látják el?

Jelenleg aki vádaskodik, az te vagy.

Hadd tudjam már jobban, hogy én mit láttam a saját szememmel. De ha érdekel szívesen megmondom magánban melyik csongrádi pékség volt az, ugyanis akkoriban nem messze onnan éltem. Nyilván a köjál (hehe, tájékoztatlak ÁNTSZ-nek hívják már nagyon régóta) kimegy egy-egy éjszakai műszakba ellenőrizni, hogy ugyan mit művelnek ott.

Nyugi bele, ment már úgy kifli egy pékségből, hogy gumi volt benne, volt is nagy botrány itt belőle. De csak azért mert elég nagy volt ahhoz, hogy az ember észrevegye és ne tudja megenni.

Nem az utcára kiömlő lisztről beszéltem. Hanem bent a pékségben, ahol a tésztát összedolgozzák, porciózzák és formázzák, ott a jól összetaposott, kiszóródott lisztet öntötték bele az éppen készülő tésztába.

Ettől függetlenül megeszem a mai napig a péksüteményeket, mert nem lehet állandóan azon aggódni, hogy mi van benne.

Bár azóta más városban lakom és merem remélni, hogy nem az ottani példa az általános.

(Illetve lehet csak akkor az ember előbb-utóbb begolyózik.)

"a toxoplazmózis pedig csak vizelettel terjed."

Ehhez még annyit hozzá tennék, hogy igencsak mocskosan kell élnie az embernek ahhoz, hogy az ránézve fertőző képessé váljon. Ez is olyasmi, amit a média jól felfújt, de arról már elfelejtettek tájékoztatást adni, hogy egy nagyon könnyen megelőzhető betegségről van szó. (Alapvető higiénia szabályok betartása)

Én szentül meg voltam győződve arról, hogy a macsekom nem megy fel a konyhapultra és asztalra. Aztán egy este sósabban vacsoráztam és éjjel felébredtem, hogy szomjas vagyok. Kimentem a konyhába és a macska ott horpasztott a mikro tetején, amire a konyhaasztalon keresztül lehetett felmennie. Most mit csináltam volna vele? Verjem meg? Szidjam le? Ez van.

Amikor macskagazda lettem, vállaltam, hogy minden kellemetlenséget elviselek, ami vele jár. Kezdve azzal, hogy naponta takarítom utána a piszkát. Vagy amikor azt boncolgatom, mert féreghajtót kapott és kíváncsi vagyok, van-e benne élősködő. Vagy amikor a szeretete jeléül annyira dörgölőzik, hogy felveszem erre pofán nyal. Igen, volt már, hogy a számba került egy macskaszőr. Undorító, de ez van. Az én hajam is esett már a levesbe, milyen szerencse, hogy én találtam meg. Ha téged zavar, akkor ne tarts majd macskát, ha pedig kedvesen visszautasítod az ételt, akár elmondva azt a barátod édesanyjának, hogy ne haragudjon, de te inkább kihagyod, mert ilyen "fóbiád" van, akkor elfogadják. Én legalábbis nem haragszom meg senkire, ha a macskám miatt nem akar nálam enni. Hazudni nem fogok neki, hogy de nem megy a konyhába és az asztalra....mert megy :)

Légy bátor és őszinte, ez a kulcsa mindennek! :)

De én így szeretem :)