Csak szerintem undorító hogy konyhapulton és asztalom mászkál a macska?

Leírom a saját véleményemet, én mind a két féllel egyetértek, meg nem is.

Nekem is van két cicám, lakásban tartom őket. Szüleimnek is volt anno kettő, mikor otthon éltem velük. Ők kinti-benti macskák voltak. A szüleim folyamat kizárták őket a konyhából, mert se anyám se apám nem tudta elviselni a macskaszőrt a pulton, oda előszeretettel szerettek felugrani. Az ebédlőbe sem mehettek be, asztalra felugrani meg pláne nem, egyből le lettek zavarva. Ettől függetlenül a szüleim és az egész család szerette őket. A kijárós macskák esetében egyáltalán nem szerettem, ha az ágyneműbe bebújt a macska, behordva a piszkot és ahogy kint a földön fetrengett, utána befekszik abba a tiszta ágyba, ahol én alszom.

Az én két macskám viszont csak benti, mivel lakásban lakom, ők a konyhapultra szerencsére nem ugranak fel, nem is engedném nekik. Az asztalra anno mindig felugráltak, de egyből rájuk kiabáltam és megtanulták, azóta leszoktak róla. Az ágyat, kanapét mindig leterítem egy külön pléddel ahova fekszenek. Szerintem a macskáknak ugyan úgy meglehet tanítani, hogy mit szabad és mit nem, ők is nevelhetők. Tehát ha egy macska azt csinál nálatok amit akar, az nem a macska hibája, hanem a gazdié, aki nem törődik vele rendesen. Egy macska sőt egyik állat sem fogja megtanulni magától, hogy mit szabad és mit nem. Rajtad látszik, hogy fiatalon gondok vannak az idegrendszereddel, és ahelyett, hogy megtanítanád a macskát bizonyos dolgokra, te inkább kivágnád egyből az ablakon, vagy elgázoltatnád szándékosan egy autóval, felgyújtanád, vagy bármi más. Mert ugye ehhez nyilván türelem is kell, nem fog azonnal menni. De neked nincs türelmed, és ahogy te ki is jelentetted, utálod az állatokat. Na most én ilyenkor feltennék neked 2 kérdést:

-mit ártottak neked az állatok, hogy ennyire utálod őket? (Itt szerintem valami gyermekkori trauma érhetett téged, vagy szimplán csak rohadt féltékeny vagy arra, hogy a szüleid esetleg jobban szeretik a macskát nálad).

-amikor te gyerek voltál, neked nem tanítottak meg dolgokat a szüleid, hogy mit szabad és mit nem? Vagy hogyan kell viselkedni? Nem voltak hozzád türelmesek, egyből leordították a fejed, és a sz.rt is kiverték belőled? Gondolkozz el egy kicsit. Mert a kérdésedből azt szűröm le, amilyen stílusban kiírtad, hogy te csak megerősítést vársz az itteni emberektől, mivel otthon le sem sz.rják a fejed, meg sem hallgatnak téged a szüleid, és betegesen féltékeny vagy egy macskára.

Ha ennyire nem bírod otthon: koccolj le minél előbb. Problem solved.

“Majd kidobom én akkor. 🤷🏼‍♀️”

“Eleve szó sem volt kidobásról, ezért válaszoltam így az elsőnek, mert nem is értem, hogy honnan vette.”

“(Bár ha egyszer nagyon bemérgedek, lehet kidobom az éjszaka közepén, azt hazudva, megszökött. )”

“ugye azt vágod, hogy kiskorú vagyok, ergo a szüleim felelnek értem, azért, hogy normális körülmények közt éljek, amit kötelesek megteremteni. Ezen felül nem én kértem, hogy éljek. De ne félj, jövőre felvesznek egyetemre, és már itt sem vagyok. 🤷🏼‍♀️”

“Már nem releváns a kérdés. Anyum mondta, ha nekem tényleg ekkora baj és ennyire nem tűröm el, keressek neki szerető gazdát. Kint is van már facen, az én és a macska érdekemben is, remélem lesz jó helye.”

Te felfogod egyáltalán, hogy miket írsz? Egyik mondatoddal ütöd a másikat. Ha kidobtad volna azt a macskát az utcára, azzal halálra is ítélted volna. Most meg jössz itt azzal, hogy találni akarsz neki feltétlen egy gazdit, hogy szegény macskának jó legyen, hirtelen tekintettel lettél rá. Nem olyan rég még kiakartad b.szni otthonról, hogy dögöljön meg az utcán. Képmutató és önző vagy. És mielőtt rákontráznál erre arra, hogy “jajjj most mit izélsz, ez csak egy macska” hát elmondom neked öregem, többre tartok egy állatot aki senkinek nem ártott ilyen embernél mint te. Nagyon megkeseredett lehetsz b+. Nem mellesleg te nagyon felsőbbrendű lénynek érzed magad mindenkinél, még a szüleidnél is. Nagyon dobálóztál előbb itt az egyetemmel, hogy te jövőre úgy is lépsz le otthonról, akkor már nem mindegy lett volna, ha ott marad az a macska? Na mindegy, lehet igazad van, jobb neki egy olyan helyen ahol jó messze van tőled.

Rohadtul nem azt írtam, hogy elé kell helyezni. Elolvastad egyáltalán az egészet amit írtam? Vagy csak kiragadtál valamit és abból próbálsz fröcsögni valamit?

Ha már a beteg világról meg emberekről hadoválsz, olvasd vissza a kérdező válaszait, mint egy beteg pszichopata, aki állatokon élni ki a ferde hajlamait. Nem lett volna egyszerűbb azt írnia már az elején, hogy “beszélek a szüleimmel inkább, és keresek neki egy új gazdát, ahol jó helye lesz”? Ő egyből azt írta, hogy kivágná az utcára, felőle megdögölhet. Na ez a beteg hajlam. Idióta.

“de aki normális, annál nem így van”

Erre még szeretnék neked reflektálni.

Ki vagy te, hogy megmondod, hogy másnak mi a normális? Vannak bizony olyan emberek a földön (akik ártatlan embereket/gyerekeket bántanak, ölnek vagy károsítanak meg) akik elé igenis behelyezném az állatot. Szóval igen, ha választanom kéne, hogy egy ilyen ember, vagy egy állat éljen tovább, akkor az állatot választanám. Szóval ha te inkább az ilyen embert választanád, aki például bántaná egy szerettedet, akkor én a helyedben elgondolkodnék, hogy ki él a beteg világában.