Macskák képesek szeretetet érezni?

Nagyon imádom az állatokat, de tisztában vagyok vele, hogy nem úgy élik meg a Szeretetet, mint az emberek.

Úgy gondolom, hogy csak azért van oda a gazdájáért egy kutya, mert rá van utalva. Két lábon járó kajaautomata vagyok, aki még szórakoztatja is (sok séta.)

A kutyám nem is valami bújós, szeretgetős típus, a jutalom falatért csinálja a trükköket és akkor örül nekem, ha sétálni viszem, amúgy meg le sem sz@r…

Lett egy kandúr macsekom is, még egy éve találtuk. A természete hasonló, mint a kutyámé, ugyanolyan érdek állat, nem jön oda hozzám, néha idegesíti még az is, ha megsimogatom. Ha játszanék vele, kihátrál belőle, csak a kaja miatt jön be hozzánk a szobába.

Lett egy második cicám. Követ engem, sokszor velem alszik, megébredek és mit látok? Engem bámul.

Belépek a szobába, rohan felém, konkrétan csak egy csíkot látok, annyira gyorsan pattog, hogy elárasszon a Szeretetével.

Rám fekszik, dagaszt, de olyan intenzíven és erősen, mintha újra akarna éleszteni kb. :D Hátára fordul a mellkasomon, fetreng rajtam, felkel, újból kinyúlik rajtam. Közben az arcomat tapogatja a kis rózsaszín bőrkesztyűjével. A kis forró tappancsával az arcomon is dagaszt, nyalogat a csiszolópapír nyelvével. Annyira ellazul ilyenkor, hogy csöpög a nyála. Öt forintos nagyságú nyálcseppeket hagy a pólómon. Van, hogy ahogy az arcomnak dörgölőzik, belém keni. :D Megébred, az az első, hogy odajön szeretgetni, még a csipáját is sikerül belém kennie. :D Ennyire ragaszkodó állatom sosem volt még, és ezóta egy kicsit másképp vélekedem a macskákról is.

Tudom, hogy ahány macska, (vagy kutya, vagy akár ember) annyiféle természet, de akkor is. Hogy lehet ilyen hatalmas különbség az állataim között? Egyáltalán képesek Szeretetet érezni? Mintha a legtöbbjük alig - alig, és csak a túlélés miatt viselné el az embert. Erre jön egy ilyen kis dörgölőző szőrgombóc és teljesen összezavar… Hogy van ez?