A macskák tényleg ennyire hűtlenek, vagy csak az enyém ilyen lelketlen?

Soha nem engedtem ki. Soha nem volt bántva, még kiabálva se volt vele. Rengeteget volt szeretgetve, játszottam vele. Kaja és friss víz volt előtte mindig. Erre ő kikaparta a szúnyoghálót és hanyatt homlok elmenekült, mintha verve lenne itt. Az első alkalommal még kétségbeesetten kerestem mindenhol. Most megint kiszökött, erre látom hogy a környező dombokon mászkál, éli világát. Ivartalanítva van egyébként. Lehet hogy ez most hisztinek hangzik, de úgy vagyok vele hogy itt megkapott mindent amit macska csak kívánhat, ha itt akar hagyni a pichába, hát menjen! (Ha felesleges szaporulat lehetne belőle az nyilván aggasztana, de mint mondtam, ivartalanítva van.) Nem fogok könyörögni, meg a dombon kergetni, hogy aztán lehessen egy macskám ami egyáltalán nem szeret, és erővel van itt tartva. Igazából kib*szottul rosszul esik. Gyerekkoromban kutyákkal voltam körülvéve, azok soha nem hagytak ott minket. Volt hogy a szél kicsapta a kaput, nyitva volt órákig, és a kutyának eszébe se jutott kimenni. Hihetetlen számomra ez a különbség. Most tényleg ilyenek a macskák, hogy igazából simán otthagyják a gazdájukat, és egyáltalán nem szeretik? Vagy csak az enyém ilyen?