Költözés babával. Vigyük a cicát is, vagy maradjon első otthonában? (bővebben lent)
Tudom, hogy nekem kell döntenem, de érdekelne a véleményetek, akár pro-kontra érvekkel, mert egyszerűen nem tudok tisztán látni. Vagy egy 5 éves ivartalanított kandúrom, itt lakik velem baba kora óta, olyan, mintha a gyerekem lenne (azt hiszem, ezt nem kell tovább ragoznom, aki hasonlóan él, tudja, mire gondolok). Viszont a pocakomban van egy kisember, aki nemsokára világra jön. Sajnos a körülmények miatt nem maradhatunk a jelenlegi lakhelyünkön, így nekünk mindenképp költözni kell (családi fészekben lakunk jelenleg). Na most a fő dilemmám az, hogy a cica jöjjön vagy ne? Ha a baba szemszögéből nézem, nyilván jobb, ha nincs állat a közelben, bár állattartó ismerősök szerint semmi gond nincs ezzel, a cica is ugyanúgy összebarátkozik a babával. A cica szemszögéből nézve viszont nem tudom, mennyire jó ötlet egy új környezetbe költöztetni úgy, hogy még a családi körülmények is megváltoznak. Nem tudom, melyikkel csinálnék nagyobb kárt: ha itt hagynám, és úgymond "elveszítene" engem, a gazdiját, de legalább ismerős környezetben maradhatna, a "barátaival" - értem ezalatt a többi cicát. Persze rendszeresen jönnénk ki, így találkoznánk, csak az 5 évnyi együtt lakásnak lenne vége. Vagy ha kiszakítanám a megszokott ingerekkel teli környezetből, faluból városba költöztetném, egy síró bébihez, de legalább én ott lennék. A szívem szakad meg mindkét esettől, mert így is, úgyis sajnálom őt. 🙁 Nagyon érzékeny egyébként, minden stresszhelyzetre nagyon negatívan reagál, sokszor fizikai tünetekkel (ahol most élünk sok stressz éri), és hordanom kell őt dokihoz olyankor.. De attól is stresszes, ha huzamosabb ideig nem vagyok a közelében, olyankor bágyadt, alig akar enni. + hozzáteszem, igen, nem véletlenül olyan, mintha a gyerekem lenne, én is feszültebb vagyok, ha nincs a közelemben, attól nyugszom meg teljesen, ha ott van velem egy légtérben és dorombol nekem. El nem tudom képzelni, hogy lennék meg nélküle, ha végül úgy döntenék, hogy ő marad. 🙁 Szóval teljesen tanácstalan vagyok.
Ti mit tennétek? Mit javasoltok?
Előre is köszönöm a válaszokat!!
válasza:Én költözéskor vittem, de nem tudtam átszoktatni. Igaz mindenkitől kaptam az ívet hogy nem is fog sikerülni(nem titkoltan azt akarták a szüleim hogy náluk maradjon, de nem túl felelős állattartók). 2 hónap után feladtam. Rémült volt, esett-kelt, nagy változás volt neki hogy parketta van szőnyegpadló helyett, folyton megsérült. Azóta is bűntudatom van, hogy talán tehettem volna többet vagy nem is tudom... fájdalmas kudarcnak élem meg. Persze utána visszavittem a szüleimhez, ott sokáig sírt utánam, de így a környezete szokásos volt.
Aztán évekkel később lett egy másik macskánk, már felnőttként érkezett hozzánk. Simán beszokott egy hét alatt. Évekkel később lett gyerekünk és mindig elítéltem, ha valaki ilyenkor elpasszolja az állatát. Na mostmár ha egyet nem is értek, sokmindent máshogy látok.
Nagyon kemény volt az eleje a babával, császár miatt lehajolni nem tudtam így sem vizet sem almot cserélni (férjem csinálta ha épp nem felejtette el..), alig éltem fájdalmaim voltak, közben a babát is életben kellett tartani. A macskát meg elhanyagoltuk mindenféle szempontból. Depressziós lett. Kb. fél év után rázódtam vissza annyira az életbe hogy jobban oda tudjak figyelni rá is. Közben gondoltam rá hogy odaadom másnak hogy ne szenvedjen miattunk. De még arra se lett volna időm hogy keressek neki másik otthont. Mostmár egész jó minden.
Tudom nem lesz szimpatikus a válaszom,( maga a sztori nekem se az, szégyen az egész) de őszinte és részletes hogy jobban beleláss. Én nagyon igyekvő felelős gazdi voltam mindig is, nem sajnálom a pénzt állatorvosra, rendszeresen oltatom is őket. De a gyerek mellett magam is kiszolgáltatottá váltam.
válasza:"minden stresszhelyzetre nagyon negatívan reagál, sokszor fizikai tünetekkel (ahol most élünk sok stressz éri)"
Emiatt nem lenne nekem kérdés, hogy viszem. Egyáltalán nem olyan jó neki, ahol most laktok, ezek szerint, hogy megfontolás tárgya legyen a maradás.
Köszönöm az eddigi válaszokat!!
Akik kérdezték, hogy miért stresszes neki most, a jelenlegi lakóhelyén. Azért, mert itt, vidéken, hiába, hogy ivartalanítva van, és benti cica, de látva a jó időt, többi macskát mindig kivágyik a szabadba. Ezt persze nem merem kockáztatni, mert mindig bentre volt szoktatva, illetve kevésbé macskabarát környéken élünk, a szomszédban is "sorra halnak a cicák", és nem lehet tudni, mi lesz velük.. Szóval ez az egyik stresszforrás, a másik pedig, hogy ez a ház szinte tiszta átjáróház, itt mindig vannak vendégek, nagy a nyüzsgés, a hangzavar, stb. Eleinte nem zavarta, de amióta ivartalanítva van, észrevettem, hogy nem bírja elviselni..
válasza:Akkor lett macskánk, mikor pozitívat teszteltem. Egy oltott, egészséges macska nem jelent veszélyt a gyerekre.
Semmiképp nem szabadulnék meg tőle.
válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza:Ne haragudj, de ez a költözés csak egy jó ürügynek tűnik, hogy megszabadulj tőle. Te ki akarod rakni, mert jön a gyerek. Ha nem költöznétek, akkor is felmerülne ez benned azért, amit először írtál.
Két macskánk van, abszolút bentiek és nem kérdés, hogy maradnak, ha megszületik a baba. Egyetlen kivétel, ha allergiás lesz és az orvos a megválást javasolja, az egészségével nyilván nem fogunk játszani, de ez csak kényelem és kényeskedés. Ha ketten vagytok, nem lehet probléma az ellátásával sem, nyilván ne te emelgesd mondjuk a 20 kilós almos zsákot császársebbel meg ilyenek, de ha szeretitek, meg kell tudni oldani a férjeddel. Ha eleinte kevesebb figyelem jut rá, az zavarhatja, de maximum megsértődik egy darabig, az még mindig kevésbé rossz neki, mintha egyszerűen lemondtok róla.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!