Hogy tudnám leszoktatni a cicáimat arról, hogy éjszaka kaparják az ajtót, felugráljnak rá, és hangosan nyávognak?
Sziasztok!
Van két benti cicám, nagyjából 8 hónapos nőstények, egyelőre nem ivartalanítva (nemsokára ivartalanítva lesznek, az állatorvos azt mondta, hogy olyan 9 hónapos koruk körül vigyem majd őket), és rá szeretném őket szoktatni, hogy éjszaka nem jöhetnek be a hálószobámba.
Az egyik oka az, hogy nagyon sokszor felébrednek hajnalban és nem hagynak aludni, rám másznak, harapgálnak (csak finoman, jelezve, hogy játszanának - pedig sosem bátorítom őket rá, sőt), hangosan játszanak egymással, stb. A másik oka pedig, hogy a párom (aki egyre többet alszik nálam) picit allergiás rájuk, úgyhogy ha éjszaka rajta is mászkálnának, akkor őt még jobban zavarnák, mint engem.
A probléma viszont az, hogy ha kizárom őket éjjelre, akkor hajnalban sokszor elkezdik kaparni az ajtót, egyikük néha még fel is ugrál rá, és brutálisan hangosan nyávog/nyafog. Általában tűröm egy ideig, aztán beengedem őket, mert nem akarom, hogy felébresszék a lakótársamat is.
Van rá valami mód, hogy erről leszoktassam őket? Azzal nincs gond, hogy este elmenjenek aludni amikor mi is (néha picit méltatlankodnak amikor kiteszem őket, de nem szokott nagy gond lenni - főleg mióta olvastam, hogy adni kell nekik kicsit enni lefekvés előtt közvetlenül), viszont ez a hajnali randalírozás elviselhetetlen. Olvastam, hogy hagyjam őket nyávogni, legyek kitartó, és akkor egy idő után megtanulják, ez beválhat? Mert ha igen, akkor inkább kibírunk egy-két hetet, ha utána javulna a helyzet. Valahol azt is olvastam, hogy ha elkezdik a nyafogást, akkor le kell spriccelni őket egy kis vízzel, de a lakótársam szerint ez nagyon brutális megoldás, és őszintén szólva én sem tudom, hogy mennyire lenne jó ötlet (nem akarom elvadítani őket magamtól, tényleg csak le akarom szoktatni őket erről a szokásukról).
Már nagyon kétségbe vagyok esve, mert lassan rendszeres, hogy nem tudok tőlük aludni :( Ha ki vannak zárva, akkor emiatt, ha pedig be vannak engedve, akkor a hajnali hangoskodás miatt. Sehogy sem jó, úgyhogy ma is konkrétan hajnali 3-tól több, mint egy órát ébren voltam miattuk, aztán reggel 6-tól megint, most meg teljesen zombinak érzem magam egész nap az alváshiánytól.
válasza:"Általában tűröm egy ideig, aztán beengedem őket"
Itt rontod el, de nagyon. Pont azért csinálják, mert tudják, hogy úgyis beengeded őket. Fáraszd le este őket rendesen és semmi esetre se engedd be őket, ha hiszi és kaparászás van.
válasza:Az a baj, hogy beengeded őket. A kis fejükben ez játszódik le: "Szóval ha eleget hangoskodom, hamarosan meghallja, és végre beenged"
Vagy ignoráld őket (és szólj a párodnak, hogy egy kis ideig sok nyervogás lesz), vagy ilyenkor erélyesen szólj rájuk. Valami enyhe "bünti" is lehet (ha a párod tolerálja, akkor egy rövid, éles hang például tökéletes, vagy - melegebb lakás esetén, szóval inkább nyáron - egy nagyon pici, enyhe spricc), hogy a nyervogáshoz egy enyhe negatív tapasztalat társuljon, hogy még kevesebb kedvük legyen követelőzni.
Én is az esti lefárasztást ajánlom, és esetleg valami új cicajátékot, amivel remélhetőleg csendben el tudják foglalni magukat.
válasza:A spriccelést meg ezeket felejtsd el. Nem büntetni kell őket, hanem tanítani. Sajnos azzal rontottál a dolgon, hogy beengedted őket ha eleget kérleltek, de most még nem késő változtatni.
Este fáraszd le őket, és adj nekik enni közvetlenül alvás előtt. Aztán ajtó becsuk, füldugó be, és ha hallotok is valamit, meg se mozduljatok.
Esetleg vehetsz nekik valami csendesebb játékot, például a macskamentás egérrel igen jól le tudják foglalni magukat.
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat, akkor kipróbálom a kizárós / nem reagálós módszert :D
4. válaszoló, ezzel csak az a baj, hogy ha ráüvöltenék, akkor felébredne a lakótársam is, és az ő kutyusa is, őket meg nem akarom ezzel zavarni. A nyávogást még szerintem meg tudom vele beszélni (főleg hogy ő is tudja, hogy azért csinálom, hogy utána nyugi legyen később :D), de nem hiszem, hogy túl jól tolerálná, ha minden éjjel folyamatosan felkelteném az ordításommal :'D
válasza: válasza: válasza:Nem szabad engedni nekik, akármilyen nehéz is, én hülye legalább 3 hónapig turtem, hogy a macskám minden egyes nap 5kor keltsen és megkapja a kajáját és ezután egyszer fél 5kor keltett és utána napokig ez ment. Mikor már 3kor tervezett felelteni és ilyenkor ha nem reagáltam tudta, hogy ha baromkodik odamegyek és kap enni és akármit csinált nem engedtem. Leverte sorba a az íróasztalomról a dolgaimat, erősen ugrált az ágyra és le, rajtam közlekedett és fogtam és kiraktam a folyosóra ahol nem lehetett a szüleim miatt, de akkor elegem lett és mondom én megnevelem és ennek vége. Ott kint hagytam, ha hangoskodott úgy adtam a fejére mint az anyja, persze kicsiket. Egy hét kellett és abbahagyta, ha rossz volt adtam a fejére és egy ideje már a folyosón szeret lenni, ki is szoktam engedni mert már jó gyerek és senkit sem zavar. Egyébként az hogy a fejére koppintasz nem árt neki, csak enyhén és mintha az anyja tenné, ő nem fel tőlem, mert nem kap azon kívül, ha rossz, de ha ne viselkedik jól menekül, mert tudja mi jár neki és elmarad.
Az anyja két házzal arrébb van és egyik nap kint volt egyedül a kerítésnél, össze találkozott az anyjával, az pedig úgy megcsapkodta mint a huzat, na mondom én még így is kíméletesebb vagyok, mint az édesanyja, sokszor éreztem magam szomorúnak Egyébként hogy koppintgatok a fejere de ezután már nem😅😂
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!