Hogyan tudnám ezt feldolgozni?

Szerintem, ha tudsz vegyél ki szabadságot és legyél a cicával. Neked is fontos lenne és neki is, hogy vele legyél.

Sajnos, ha nem gyógyítható akkor elkerülhetetlen a halála. Azon tudsz csak változtatni, hogy ez miként történik meg.

Kitartartás kívánok!

1. vagyok még annyi, hogy:

Meríts erőt abból, hogy a macskád harcol. Írtad, hogy harcol az életéért. Tegyél te is így akkor is ha nehéz!

Nem most kell feldolgozni, hanem ha elment. Egyelőre az a dolgod, hogy megszépítsd a maradék életét. A halál az élet része, főleg ha kisállatod van eleve fel kell rá készülni, hogy az élettartamuk töredéke a tiédnek, tehát már amikor az életed része lett is tudtad, hogy ez nem örökre szól.

Ha ilyen heves reakcióid vannak, akkor keress pszichológust, nyilván a családtagjaiddal való kapcsolatokat nem tudod helyre tenni, ami a reakcióidat alapozza, nem a jelenlegi veszteség.

#5

És ezt UH meg komplex laboreredmények is igazolták?

Mert a macska képes pillanatok alatt "lerongyolódni", de pillanatok alatt regenerálódni is.

4 éves macskánál még nem hallottam halálos rákmegbetegedésről.

A daganatoknak van millió válfaja és egy részük sikeresen műthető.

Mondom mindezt neked számtalan cica gazdájaként, mert a 70 évembe sok belefért, de amelyik a leghamarabb meghalt az egy 18 éves fekete perzsa volt, az is agyvérzésben.

Pedig voltak daganatos macskáim is, de mindegyikkel elmentem a végsőkig.

Így van, ahogy a 8. válaszoló írta. Az úgy tűnik egyáltalán nem egy biztos diagnózis. Lehet nincs is dagaanatos betegsége. Ne, hogy feladd azért mert valami úgy tűnik. Keresd az esélyeket, pl. vidd orovoshoz teljes kivizsgálás egészen addig amíg nincs diagnózis. Amint az meg van lehetséges kezelések.

A cicád harcol, harcolj te is érte!

"Tudod mennyire rossz, hogy mindez hiábavaló volt?"

Nem volt hiábavaló. Ha a macska tényleg elpusztul, akkor is volt két szép évetek.