Megszakad a szivem, miert nem tanul a hibajabol?

Egyrészt ne fogd a korára. Édesanyám a hetvenes éveiben jár és teljesen alapnak veszi hogy ivartalanítja az állatait, nem ereszti szélnek, oltatja, chippelteti őket, és minőségi táppal etet. Nem minden idős ember hülye, ne a többi nyugdíjas lealacsonyításával védd az állatkínzó nagyanyádat.

Másrészt könnyű mondogatni hogy vigye orvoshoz ha tudod hogy ennyit sem képes megtenni szerencsétlen macskáért, de meddig tartott volna őt is betenni egy hordozóba amikor a sajátjaitokat viszitek? Igen is van közöd a halálához. El nem tudnám nézni hogy a rokonságban van egy állat aki ilyen mostoha körülmények közt él.

Harmadrészt pedig nem elég hogy nem volt ivartalanítva, de ki is engedte. Abba belegondoltál hogy hány kismacskát nemzett rövidke élete során? Nem csak ez az egy macska szenvedett és halt meg miattatok, de sok másik is. Így is rengeteg a gazdátlan, senkinek sem kellő, bajban lévő utcamacska, ha pedig szélnek eresztitek az ivaros kandúrt, azzal csak növelitek a számukat.

A nagyanyádat minimum fel kéne jelenteni és örökre eltiltani az állattartástól, de te is bűnrészes vagy, és mindenki a családban aki ezt elnézte neki.

Sok sikert a lelkiismeretfurdalásodhoz, ha van egy egészen pici EQ-d és IQ-d akkor soha nem szabadulsz meg tőle.

Mert a nagymamád még az a generáció, akik jellemzően nem fogadják el hogy az állat érző lény. Úgy vannak vele, hogy "fogyóeszköz".

Aztán persze keseregnek mikor a macskát elütik, megmérgezik... De ez inkább olyasmi kesergés mint mikor az ember összetöri a kedvenc bögréjét. Sajnálja, de "úgyis lesz másik, tökmindegy".

"nagyon szerette ezt a cicát"

Lehet, de nem úgy mint egyéni élőlényt, hanem úgy mint egy berendezési tárgyat pl. Jó hogy van, de pótolható.

Jellemzően az idősebb rokonaim mifelénk sem "hisznek" a felelős állattartásban, mondván az ő idejükben is éltek macskák, nekik biza soha semmi bajuk nem volt.

Vagy inkább csak hozzászoktak, hogy váltogatták...