Megszakad a szívem az állatkínzásoktól?

Nekem is nagyon nagyon gyenge pontom ez a téma és azt gondolom minden ép eszű embert megérint. Szerintem a legtöbb amit az ember tehet, hogy nem megy el olyan problémák mellett amiről konkrétan tud. Tehát ha pl. tudatában vagy, hogy xy szomszéd kínozza, vagy rossz körülmények között tartja a kutyát, nem szégyelled bejelenteni. Nyitott szemmel járni, odafigyelni a kóbor állatokra, önkéntességet vállalni stb.

Mondjuk nem egyszerű dolog néha. Az egyik szomszédom pl. örökbe fogadott egy kutyát (az én segítségemmel) de ahogy odakerült nem sokra rá a kutya nem hízott, hanem fogyott sokat és sprőd lett a szőre. Azon kívül láttam is, hogy mikkel etetik. Vettem a bátorságot és szóltam anonim az állatvédőknek, hogy nézzenek körül. Meg is tették, azután számon is lettem kérve, eléggé kellemetlen volt. De érdekes módon mégis csak volt foganatja, mert utána a kutya elkezdett szépülni. Kellemetlen az ilyen, de valahol talán a lelkük mélyén belátták, hogy hibáztak, és a kutya nem dísztárgy. Aztán még amit tenni lehet, hogy ha hallasz elkeseredett kutyahangot, veszed a fáradtságot és utána nézel. Ilyen is történt már velem, éjjel kénytelen voltam kimenni körülnézni az utcában, hogy ugyan már hol sikít a kutya. Persze aztán kiderült, hogy semmi baja nem volt, csak unatkozott, de az ilyenek mellett nem szabad elmenni, mert sosem tudhatod, hogy valóban bajban van-e.

De most komolyan miért fáj nektek így az állatok kínzása?

Nem szoktál hozzá?

Én falun nőttem föl, Minden évben áprilistól júniusig permetezni kellet a fecskéket hipóval hogy "nem ß@sz@k szét az ereszt" (mondta nagyapám).

Ha elszaporodott a kutya vagy macska akkor már volt egy erre a célra bejáratott gödör, oda vittük őket.

Ez ma már nincs így de 30 éve még így mentek a dolgok.

Biztos pesti belvárosi 10 emeleti lakók vagytok, akik nem éltek még állatok között...

Hetes

Én is laktam falun, de attól még hidd el, ha ezeket nem a neten írnád, hanem előttem állva mondanád, úgy hókon vágnálak az egész értelmiségi családoddal együtt, hogy beleszédülnél.

Nem attól függ, hogy valaki egy galandféreg érzelmi szintjét képviseli, hogy vidéki vagy nem. Itt vagyunk erre te és én jó példának.

Lehet lepontozni