Mit kéne tennem? Mit tennétek a helyemben? Kinél maradjon a cica?

Egy depis időszakomban találtam egy aprócska 4 hetes kiscicát, én akkoriban otthon voltam, csak ilyen nyugis természetbe jártam ki.

A cica velem nőtt fel, az első 1 hónapban, ha csak letettem az ölemből, már csipogott, hogy ne hagyjam ott. De mindig megmaradt ez a ragaszkodása irántam. Elég érzékeny a lelke.

Aztán lett munkám, édesanyám nyugdíjba ment , ő lett otthon a cicával. Emiatt vele tölti a több időt, napközben ő eteti, sokszor alszik vele, amíg távol vagyok, mert utál egyedül lenni.

Viszont a játék az megmaradt nekem, amint hazaérek tombol, rúg fel mindent, kapar, minden, ami az útjába kerül, az játékká válik.

Na szóval de mostanában inkább anyumhoz kötődik, mert vele van legtöbbet, nála "sírja ki magát", mikor elmegyek dolgozni. Ráadásul anyum először nagyon nem akarta, hogy itt maradjon a cica, sokáig ellenezte, de most, hogy sokat van vele, nagyon megszerette.

2 éves koráig velem volt otthon, 4 évet pedig anyummal.

És most úgy adódott hogy el fogok költözni.

Nem tudom mi lenne a jobb a cicának és anyumnak.

Nekem a szívem megszakad, én neveltem 4 hetes kora óta, hónapokig úgy tudtam csak aludni, hogy minden egyes moccanására felugrottam, mert a fotelben ülve, az ölemben aludt a cica.

Nagyon erősen kötődöm hozzá, de nyilván az ő érdekét tartom szem előtt, illetve, hogy anyum is így teljesen egyedül maradna.

Nekem lehet még másik cicám, de anyum célzottan így nem akarna semmilyen állatot, őt sem akarta. De őt már megszerette.

Azt mondja hozzám kötődik, vigyem magammal, de tudom, hogy ő is szeretné a cicát és azért mondja, mert tudja, hogy én is olyan érzékeny vagyok, mint a cica.

Szerintetek mit kéne tennem?

Teljesen tanácstalan vagyok.

Tudom, sokak számára ez egyáltalán nem nagy ügy, de csak egymásnak vagyunk és a cica közöttünk, nekem nagyon fontos.