Kertes házban szomszédból átjáró macskák ellen kinek mi vált be?

19 Egyszerűbb mérgezni, mint normális kutyát tartani.

Hozzánk is bejárnak macskák, néha adok nekik enni. De amúgy ritka, hogy bejönnek. Túlélem, nem vagyok állatgyűlölő.

A macskákat nem lehet " saját telken tartani", és nem lehet az idegen macskákat távoltartani a telkedtől.

( Vagyis egy olyan megoldással lehetne, hogy teljesen burkot képezel a telked fölé.😁)

Nekünk nőstény cicánk van, ő is átjárkál a szomszédokhoz, hozzánk is jönnek a többiek.

El lehet viselni őket, egy dolog zavar:

A hímek lehugyozzák az ajtónkat, az autó gumiját, a teraszon a cipősszekrényt.

Sajnos tudom , hogy ez természetes folyamat, ( jelölik a területük határát), de kicsit zavaró, nagyon büdös. 😃

De én szeretem a macskákat, mindig volt macskánk már 60 éve.

( A kutyákat nem szeretem.)

Régebben lehetett egy sprayt kapni, amit elriasztja a hímeket. Nem tudom még van e ?

Sajnos a cicánk mindent megfog, ami mozog ( gyík, madár, egér, pocok, bogár) , nemcsak a saját telkünkön , hanem a szomszédos telkeken is.

Ezért fontolgatjuk, hogy utána nem lesz újabb cicánk.

Hogy mi a baj az átjáró macskával?

Nos, az, hogy aki nem vigyáz rá, hogy a macskája ne járjon át, sokszor nem is ivartalanítja. (tisztelet a kivételnek)

Hogy hozzánk járnak át pihenni az árnyas bokrok alá, miután a gazdi az agyukra ment, megértem.

Hogy nálunk rendezik a kandúrok a viadalt a nőstények kegyeiért, megértem.

A baj ott van, hogy nem otthon fialnak meg-ááááá, nem! A gazada csak zavarna a folytonos símogatással.

Elbújnak nálunk, a fa rakásnál, a padláson (amit csak tárolásra használunk, és valahogy a macska mindig talál vagy egy nyitott ablakot (nyáron, naná) vagy véletlenül nyitva martad a padlásfeljáró. De ha nem a padlás, egy kertesházban sok védett hely van, ahová tud fialni,talál.

Alapesetben még ezzel sem lenne baj.

DE!

A kölykök, aminek a hollétéről a gazda nem tud, nyílván nincsenek beoltva.

Jön a pavro, meg a többi. Egy alaomból szinte mindig elpusztul egy-természetes szelekció. Ilyenkor az anyaállat ösztönösen elviszi a közeléből a többit, és nem nyúl a tetemhez. Nem kaparja el, mint a kakit szokta, messze kerüli.

Király.

Na, itt van a baj.

Nagy baj.

NMagyon nagy baj.

Mert én akkor még nem tudom, de a telekemen, vagy rosszabb esetben a padlásomon egy állat elkezd bomlani.

És ez sajnos nem lassan jön.

Egy derűs szerda reggel arra ébredsz, hogy le kell mondanod mindent arra a napra, akaár szabit is veszel ki, mert valami ROHAD.

Először azt reméled a hűtő. Nem. A kamra. Nem. Bárhová mész, ezt a szagot érzed, átjár mindent, és kegyelenül erős.

Aztán órák után megtalálod: oszló kismacska.

Most jön a neheze.

Az nayaállat direkt olyan helyre vitte a még élő cicákat, ahol védve van. Ott is múlt ki, theát nem éred el. Le kell hasalni, kúszni, kipiszkálni, különböző gereblyéklet, botokat, változatos eszközöket végigpróbálni, vagy nehéz tárgyakat elmozgatni, hogy kivedd.

Csak aztán tudod elföldelni.

Ez jó esetben is egy déleéőtt a bűzben, idegben. legyek, és bogarak társaságában, akik persze tetemről rád szállnak, hiszen megzavartad őket. Undorító.

És nem a te macskád, nem a te kölyköd, nem a te dolgodnak kéne lennie.

Ráadásul azt sem tudod biztosan kié a macska.

EZ a baj.

Nagy baj.

Hogy takaríthatom fel más döglött állatát.

Egyébként azt se élvezem, hogy a virágoskertben kifekszi a virágaimat, és hogy a lábtörlőmre pisil.

Hát, csak ennyi.