Macskának lehet "testvérféltékenysége"? Ti hogy kezelnétek, ha zavarná a babát?

Elajándékoztam a macskát.

Nincs az az állat, ami fontosabb lenne a gyerekemnél.

Ez, nálam nem lenne kérdés egy percig sem.

Bocsi, de ez inkább állatos kategória, mint babás.

Nekem amúgy nem a féltékenység jutott erről eszembe, hanem a féltés. Ha minden más tevékenység közben a cirmos béken hagyja a bébit, akkor szerintem vagy hiányolja a társaságát vagy fél, hogy a baba nem kel fel többet. Ezért inkább felnyávogja.

Márpedig zárd ki a cicát. Nálunk a felügyeletem nélkül nem engedem őket egyedül lenni. A mi macskánk se mutat semmiféle agressziót, de nem szeretném, hogy akárcsak véletlenül is megkarmolja vagy bármi. Ha nagyobb lesz, majd akkor.

Ha kaparja az ajtót, akkor szólj rá, idővel befejezi. Valószínűleg inkább az zavarja, hogy eddig mehetett mindenhova, de most korlátozva van. Esetleg szerezzetek neki egy új kaparófát, mászókát, ami érdekesebb, mint a gyerekszoba.

Szerintem is inkább féltés, mintsem féltékenység.

Esetleg olyat megpróbálhatsz, hogy ha elkezd nyávogni a lányod ágya mellett, akkor ne zavard el, inkább simogasd meg, nyugtasd meg, hogy a kis gazdi jól van, alszik, majd ha felébredt, akkor játszani fog veled és ezt sokszor ismételd meg. Nem biztos, hogy ez a megoldás, de veszítenivalód nincs.

A mi macskánk egy antiszoc állat. Nem igazán tűri meg a közelségünk, csak akkor, ha ő igényli, de a lányomat nagyon félti. Amíg baba volt, a szobájában aludt az ágya előtt a szőnyegen és amint elkezdett nyöszörögni a lányom, a macska már szaladt is jelezni nekünk. Ha beteg a gyerek, nem mozdul mellőle. Tudja, hogy nem feküdhet mellé vagy az ágyába, de fél méteres távolságtól messzebb nem tudom őket elválasztani.

Vagy pl amikor a földrengés volt, mi meg se éreztük. A padlón ültem, lányom mellettem állt. A macska egyszercsak felpattant és többször célzottan nekiugrott a gyereknek (fejjel, nem karommal), olyan volt, mintha ki akarná lökni az ajtón. Sose láttam még így viselkedni, el se tudtam képzelni, hogy mi történhetett vele. Csak utána olvastam a földrengésről.

Szóval elképzelhető, hogy ha már nálunk a távolsátartó, rideg macska így viselkedik a gyerekkel, akkor nálatok a bújós cica is hasonlóan érez

Én is úgy gondolom, hogy ez nem féltékenység, hanem féltés, aggódás. Van egy ismerősöm, neki két kistestű kutyája van, és amikor babájuk lett, akkor az egyik kutyus viselkedett hasonlóan, mint a cicád, hogy folyton a baba körül téblábolt, folyton felügyelnie kellett, a nap 24 órájában ugrásra készen állt miatta. Szabályos hisztit csapott le, ha nem lehetett a babával egy helyiségben például.

Azt mondjuk nem tudom, hogy mivel tudnád lebeszélni a cicát erről a viselkedésről, de azért ez még messze nem az a kategória, mint amit néhány bősz anya rögtön levág, hogy repüljön a macska. Most jó alaposan le leszek pontozva, de annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a gyerek az első, azért ha egy állatot x éven át szerettem, neveltem, gondoztam, dédelgettem, akkor milyen ember lennék már, ha az első problémánál ezt az egészet elfelejtve dobom a "kukába", és menesztem az addigi kedvencemet?

Egyetértek az utolsóval! Ráadásul az a macska nem is veszélyes a babára nézve, max kellemetlen a hangos nyávogásával.

Ha támadná a gyerekem, vagy veszélyeztetné a testi épségét akkor én is gondolkodás nélkül megválnék a saját macskánktól, mert nyilván a gyerek az első, de ameddig békésen megvannak együtt, addig nem értem mi a probléma!

Ez nem féltékenység, sőt, ponthogy alapvetően a macska részéről pozitív: a gyerek nem reagál a közeledésére, az ő figyelmére vágyik :) Sokszor tapasztaltam macskáknál ezt. Mikor először lett törpenyulunk, eleinte elzártam a szobába, hogy lassan szoktassam össze őket. A macska ugyaniylen türelmetlen volt, hiába vittem be ketrecen túlról megmutatni neki a nyuszit, ő ott akart lenni, és nézni akarta.

Meg kell próbálni nevelni a macskát, hogy ha nyávog, kapar, akkor tedd ki egy másik helyiségbe egy negyed órára. Ha nyugton marad, akkor hagyd. Szerintem ez az egy módja van, hogy megtanulja, ez minden másnál is elég jól beválik. Így összeköti, hogy ezzel pont az ellenkezőjét éri el, mint amit akar. Türelmesnek kell lenni és következetesnek.

Egyébként nem ajánlom, hogy hagyjátok,hogy nyúzza a gyerek a macskát. Hiába látod úgy,hogy most még a macska elviseli, ez nem biztos, hogy mindig így lesz! Ezt, hogy a szájába vegye a macska fülét, farkát, pláne nem. Most van meg a lehetőségetek, hogy tök jó hozzáállást tanítsatok a gyereknek az állatokhoz, de ehhez meg kell tanítani azt is, hogy hol a határ. Jobb, ha tőletek tanulja,minthogy egyszer a macska kapjon oda.

Az első válaszolónak meg kár volt szaporodni ilyen "példaértékű" hozzáállással. Biztos jól fogja nevelni a kölkét is ilyen szellemben. :) Aztán az ilyenek csodálkoznak, hogy ha gyerek okosabb lesz esetleg nála, akkor rá se nyitja az ajtót a szüleire többet.