Csak én imádom a macskákat? Egyszerűen macskabolond vagyok, nagyszerű és különleges teremtmények. Játékosak, önállóak, imádnivaló selymes-bundás angyalok, a hangjuk is nagyon édes.

Nem kell istenként nézniük rám, de ne várja el, hogy én ezt tegyem vele. A méltóságot pedig úgy értettem, hogy szó szerint, amit épp ő akar csinálni, amit kér, az meg legyen ott és azonnal. Én korrektül bántam velük, mint írtam, mindent megadtam nekik, de egyszer küldtem le az asztalról, mert vendéget vártam, erre úgy be volt sértődve 2 napig rám sem nézett. Na ez azért nekem sok. Én nem uralni akarom, csak a társamként, egyenlő félnek tekinteni őt, de ő nagyobbra tartja magát, ha én nem tekintem parancsnak minden egyes kívánságát ki van akadva. A kutyákat az emberek mindenféle kiképzésnek vetik alá, parancsokat dobálnak nekik, ha nem teljesítik meg vannak szidva. Ilyen helyzetben, mintha a macska volna az ember, az ember meg a kutya. De ezt is leírtam, én a kutyáknak sem parancsolok, nem uralkodom rajtuk, társaimként kezelem őket. A macskáknál ez nem opció, mert ők uralkodni akarnak az emberen.

#34 voltam.

34es, aztán miért is szeressen, ha nem bánsz vele jól?

Amúgy meg, ez a hülyeség, hogy emberi tulajdonságokkal ruházzák fel az állatokat, a kutya falkaállat, neki kell a főnök (=gazdi), a macska nem, ő azt nem tudja értelmezni, hogy azért csináljon valamit, mert a "főnök " (aki számára nem az, nem lévén falkaállat) szeretné...

Ezek a közhelyeket puffogtatók nem tudják értelmezni egy cica szeretetét.

Ja, és az asztalra is azért megy, mert ő megint csak nem tudja értelmezni, hogy ezzel mi a baj, ő nem ember...és mivel nem tekint a főnökének, nem fogad mindenáron szót.

Mellesleg, az enyém soha nem mászik az asztalra.

Ja, a kutya meg nem tud felugrani oda..