Hogy dolgozzam fel?

Sziasztok! Elég nehéz éven vagyok túl, év elején el kellett temetnem a macskám akit imádtam, mindent megtettem érte, orvoshoz vittük (megmérgezték) aki nem ismerte fel időben a tünetek alapján mi történt vele, és hiába vittük másik dokihoz a kicsi lelkem feladta a küzdelmet. A doki szerint nem termelt már a szervezete vörösvérsejtet hiába a gyógyszerek és a várátömlesztés sem.

Akkor ez a cica a páromnál volt, nála ment el, bent a házban a kis dobozában talált rá. Mikor elhozta a kis testét nekem (ő vitte egy másik orvoshoz, hozzájuk közelebb volt) összeomlottam. Fájlaltam a hasam, sírtam, hánytam egész éjszaka tiszta erőtlen voltam. Gondolom a sokk és a stressz hatására. Valamelyest könnyebb volt elviselni hogy nem előttem történt ez az egész, nem a karjaimban ment el, hisz maga a tény hogy nincs többé így hatott rám. Azóta is sokszor eszembe jut, majd beleszakad a szívem. Nagyon szerettem őt.

Megfogadtam nem lesz többet macskám, anyám nem engedi őket a házba és nem akartam ezt újra átélni, sem egy macskának sem rosszat. Viszont 2 házzal arrébb volt két cica, egy kandúr és egy nőstény, talán ha fél éves lehetett az egyik, a másik 3-4 hónapos. Látszott h kapnak enni de nem eleget, én meg annyira megsajnáltam őket hogy elkezdtem a kertben etetni,ők pedig ideszoktak. Na most a kutya nem nagyon szimpatizált velük, volt is bennem félelem de miután a kandúr párszor helyretette nem nagyon ment a közelükbe, meg hát persze mi is erélyesen rászóltunk. Azonban pár hónap után már a macskák után kapott, megrágta őket de játékosan nem fájt nekik mivel icipicit nyálas lett a bundájuk, a macskák nem féltek sőt, a lány állandóan ment hozzá hízelegni, volt hogy vele is aludt hozzábújva. Megint eltelt pár hónap és rosszabb lett a helyzet, már nem játékosan kapott a macskák után, persze a lány nem igazán érezte a veszélyt. Én ha láttam a cicák közelében ráüvöltöttem, tartott is tőlem mert mindig bement a helyére, fülét farkát behúzta. Megjegyezném nem bántottam, a kiabáláson és a szidáson kívül, ill. hogy megindultam felé hogy érezze ki az úr a háznál nem történt más.

Este viszont elkapta a kis cicalányt. Esett az eső csak morgásokat hallottam kinéztem nem láttam egyik cicát sem, hívogattam nem jöttek elő. Negyed óra múlva ismét kinéztem és láttam hogy egy merő víz meg sár a cicalány, alig tud járni, imbolyog nincs ereje. Az udvar tele van csapásnyomokkal. (nem evett a kutya, nem a kaja miatt bántotta mert soha nem mentek oda hozzá mikor evett a kutya) Bemászott egy olyan helyre ahonnan nem tudtam kiszedni, remegett, gondolom fájdalmai voltak és át is fagyott. Nem tudom hol bújhatott el abban a 15 percben mert többször is hívtam őket és egyik macska sem jött elő.. Próbáltam kicsalni, órák hosszat sírtam kérleltem hogy jöjjön elő de nem tudott, meg sem moccant, én meg nem tudtam kiszedni illetve nem is akartam nagyon megmozgatni mert féltem csak fájdalmat okozok neki. Betakartam sállal meg pléddel hogy ne fázzon, simogattam az orrát és a pofiját, próbált dorombolni nekem, láttam a szemén hogy itt a vég és mintha köszönetet mondott volna mindenért. Bementem a házba mert nem tudtam mit tegyek, bőgtem, félóránként kinéztem de max arrébb mászott pár centit, nem maradt a ruha alatt, szinte kérlelve nyávogott nekem de nem értem el, az udvaron egy fatároló alá mászott be. Aztán mikor 1 óra múlva kimentem láttam egy gödörbe begurult (legurult egy kupac fáról, olyan 30 talán 40 cmel lejjebb került, keservesen nyávogott párat mikor látta a fényt hogy lámpával keresel, reménykedtem benne hogy talán előmászik és akkor egy takaróba csavarba bevihetem magammal. Már alig értem el, épp hogy a házát meg tudtam simizni vacogott.. Ráterítettem egy sálat, betakartam ne fázzon, sírtam mondtam neki itt vagyok, tartson ki holnap jön valaki elhordjuk a farönköket kiszedjük onnan.. De mikor kimentem pár óra múlva (éjjel folyton kinéztem, kérleltem hívtam hogy csak még egy kicsit jöjjön közelebb, hátha ki tud bújni, ne legyen egyedül végig sírtam a szobámba, újra meg újra hallottam a hangját láttam a tekintetét, a csurom vízes sáros testét... el sem tudom képzelni hogy ráncigálhatta meg hogy még lépni is kínkeservesen tudott... ) már nem élt. hozzáértem a hátához és keménynek éreztem. Újra elkapott a sírás szinte üvöltöttem torkom szakadtából a kutyával hogy ezt megbánja nem ártott az a csöppség neki hogy tehette ezt..

vissza a pici testére terítettem a sálat és hívtam nevelőapám hogy munka után jöjjön ki segítsen cipekedni hogy kiszedhessük és méltó módon a kis takarójába csavarva eltemethessük. Sajnos nem 2 köbméter fát egyedül elcipelni és ott semmiképpen sem akarom hagyni.

Azóta is a fejemben van... Nem tudok a hangától a tekintetétől a látványától szabadulni. Iszonyatosan szerettem, az incidens előtt bent aludt nálam, nagyon okos cica volt. Mikor megláttam először hogy mit tett a kutya, még kint volt a fatároló előtt, de olyan sokkot kaptam csak sikítani és sírni tudtam, beszaladtam szólni anyámnak mi történt. Magamat hibáztatom, mert ha akkor hozzáfutok még elcsíphettem volna, még bevihettem volna magamhoz hogy ne legyen egyedül, hogy meleg helyen legyen, hogy ottlegyek mikor elmegy.

Több sáros gödör is volt a fatároló körül, nem tudom elképzelni mit élhetett át, hogy bánhatott el vele így, hogy kaphatta el meddig tarthatott... iszonyatosan fáj. Idén vesztettem el a másik macskám, mint fentebb írtam, majd rá az egyik testvéremet is. Nincsen jó kapcsolatom a szüleimmel, mivel elváltak, anyámmal élek és nem enged állatot a házba. Persze tudom, kinti cica nem szabadott volna beszoktatni magunkhoz, de sajnáltam őket, látszott rajtuk hogy minden etetésnél faltak. Mikor már nálunk voltak, mindig, az udvarban napoztak nálunk, vagy bent voltak a szobámba a kutyát neveltem. Rászóltam, mutattam neki hogy nem szabad. Nem tudom miért tehette, de egy biztos a kutyának mennie kell. Félek hogy a másik macskát is elkapja, persze rá most jobban fogok figyelni, megkértem párom vigye el magához ha a szülei engedik, nehogy baja essen.

Az incidens előtt bent aludt nálam az a kis csöppség, nem tudom hogy dolgozzam fel, annyi mindent veszítettem el, láttam a szenvedését, nem tudtam segíteni pedig próbáltam. Egyszerűen úgy érzem ez felőröl. Sokszor elkap a sírás, egy ma éjszaka történt, tudom hogy még friss seb de amennyi minden emellett összejött idén, nem tudom hogy állok talpra, hogy ne legyen a szemem előtt a picike szenvedése.