Borzasztó bűntudatom van a cicám miatt, hogy dolgozzam fel?

2 hónapja pusztult el FIP-ben. Mi külföldön voltunk a párommal, a szüleimre volt bízva pár hónapra, hétvégente jártunk haza hozzá, próbáltunk akkor minél többet foglalkozni vele, de így is hiányoztunk neki. Borzasztó bűntudatom van, amiért magára hagytam, de októberben költöztünk haza, azt hittem, kihúzza addig. Szeptemberben tudtuk meg, hogy FIP-es, több hétig kínoztuk az orvoshoz futkozással (1 órányira kellett mennünk, mert a helyi doki nem volt hajlandó kivizsgálni sem), a végén már került engem a folytonos kínzás miatt (gyógyszert is kellett neki adni, utólag kiderült, hogy feleslegesen), a végén már utálatot láttam rajta irántam. A késői diagnózis után még beszereztünk egy külföldi szert, ami állítólag hatásos lehetett volna, de pár nappal az első kezelés után eltűnt a cica. Mi pénteken értünk haza külföldről, csütörtökön állítólag már barnát pisilt, sőt a felelőtlen, ostoba családom még véletlenül be is zárta a garázsba, ki tudja mennyi időre, maguk sem tudják. Aztán péntekre eltűnt, soha nem lett meg. Akkor nem volt erőm megkeresni, csak 2 héttel rá kezdtem a tetemét keresni, de nem találtuk nyomát sem. Az orvos azt mondta, kimondott fájdalmai nem lesznek, csak gyenge, bágyadt lesz... interneten viszont FIP-es csoportokban folyamatosan azt írják, minél előbb altassa el az ember, mert elviselhetetlen fájdalmai vannak az ilyen beteg cicának. Én nem tudtam megtenni, az utolsó percig bizakodtam, hogy hatni fog a szer. Az utolsó 2 napban történteket is csak utólag tudtam meg, amiért a családomra is haragszom és magamra is, mert otthagytam őt ilyen embereknek... Nem tudtam vele lenni az utolsó napjaiban, pedig a párom mondta, hogy maradjak itthon, megoldjuk, de nem mertem, féltem attól, ami otthon várt volna rám, látni leépülni őt. Borzasztó a bűntudat, nem tudom, hogy enyhíthetném.

Esetleg ment valaki keresztül hasonlón? Borzasztó gazdának érzem magam, aki hagyta szenvedni az állatát a saját gyávasága miatt...