Új társ a cicóknak?

Mi most fogadtunk be egy 4 hónap körüli kölyökkutyát. A macskák pillanatok alatt befogadták, vagyis inkább azt mondom, nem csináltak nagy ügyet a jelenlétéből. Az idősebb macskám nagyjából levegőnek nézi. Van egy másik, aki kicsit jobban tart a kutyáktól, de ő is jön rendszeresen kajaosztásra, ahogy eddig. Ő sokat van kint, mert az utcán élt, mielőtt befogadtuk és csak akkor van többet velünk, amikor már befagy a hátsója odakint. Van egy ideszokott nem saját kiscica is, akit mi alig tudunk mesgimogatni, ő pl. a kutyáimhoz simán odabújik, 1 hét után már bújik a kiskutyához is. Csak az 1 éves cicánkat viseli meg egy picit, mert a kiskutya állandóan játszani akar vele, a hátára mászna és kergeti, de azért ez csak játék. Zavarja a cicust, de szerintem nincs nagy gond, nem ment át agresszióba se a játék, se a védekezés. Csak kicsit sok neki a kiskutya. Összességében sokkal jobban megrázta az idős cicánkat, amikor azt a cicát befgadtuk az utcáról, aki most 1 éves, tavaly ilyenkor még picike volt. Az idős macskánk vérig sértődött. Nagyon bújós macska, de akkor hónapokig nem engedte, hogy simogassam, ha ölbe vettem, felfújta magát és kikapálózott a kezemből. Ha meglátta a kiscicát, elrohant. Nem volt hajlandó bent aludni, csak amikor eljött a tél. Egyszer meguntam a sértettségét és bepakoltam az ölembe filmet nézni és erőszakkal ott tartottam, simogattam. Utána is faképnél hagyott éjszakára, de másnap reggel nagy nyávogással ébresztett és egy döglött cickány büszke tulajdonosaként feszített a küszöbön. 1,5 éve fogadtuk be az idős cicánkat, de 1,5 év alatt még sose kaptam tőle ilyen meglepit, úgyhogy azt hiszem, akkor bocsájtotta meg nekem a kiscicát. Már egy év telt el. Teljesen megszokták egymást. De a kiskutya mint mondtam, közel sem okozott ekkora felfordulást a macskalelkekben. Kb. olyan, mintha mindig is velünk élt volna.:)