Két ló között vacilálok?

Annó “átvettem” egy ismerősöm lovát, mivel ő külföldre költözött és sajnálta volna a lovat egy idegennek eladni. Úgy határoztam, hogy “szállást kap” nálam a ló és keresek neki egy megfelelő gazdát, hisz engem nem szorít az idő a költözéssel. (Megtartani nem szerettem volna, mert van egy sajátom mellette.)

Azonban nagyon megkedveltem ezt a kis lovacskát és most kissé tanácstalan vagyok.

A saját lovam már idősebb, de igen jó terepló, ami nekem nagyon fontos, mivel számomra az a legjobb része a lovaglásnak, ha kimehetek egy békés terepre.

Az ismerősöm lova viszont eszméletlen sok lehetőséget rejt, nagyon okos, fiatal állat, de igen sok munka van még vele. A nyugodt terep még igen messze van.

Két lovat nem szeretnék hosszútávon megtartani az egyetem mellett, mert nem tudnék mindkettőre elég időt fordítani. (A jelenlegi helyzetünk így hármasban csak ideiglenes mint írtam és érzem hogy sok a két ló.)

Ti melyik lovat tartanátok meg? Ez elég csúnyán hangzik, de annyian mondták már hogy az ismerősöm lova jobb lenne hosszútávon hogy bogarat ültettek a fülembe. Hosszútávon lehet hogy jobb lenne a fiatalabb, tanulékonyabb ló, de egyetem mellett nincs annyi időm és pénzem egy kezdő ló oktatására. Sokáig pedig nem is csinàlhatnám azt vele, amit igazán szeretnék és a lovaglás elsősorban a kikapcsolódásról szól nekem.

A saját lovam viszont tökéletesen alkalmas arra a célra, amire én szeretnék lovat tartani, de mégis egy idősebb, komótosabb ló. Sajnos az az érzés sincs meg vele kapcsolatban, mint az ismerősöm lovával, hogy ”mennyi lehetőség van előttem vele és mennyi hosszú év”.

Ti mit tennétek?

(Mielőtt bárki azt gondolná, hogy: “ A “régi” lovamat egy “újra” cserélem, mert az szebb és jobb. Szívtelen vagyok.”

A két ló fél év eltéréssel került hozzám, tehát a sajátom se ezer éve társam jóban-rosszban. Persze kötődöm hozzá és ha úgy alakul csak jó helyre adom (vagy inkább marad nyugdíjjasnak), de nem érezném árulásnak, ha találok neki egy megfelelő gazdát és mégis eladom.)