Mit tegyek ha a ló félti a fülét?

Jogos, itt a türelem és sok-sok nyugodt pillanat segít. Előbb vagy utóbb lepottyan nála az érme. Az is jó, ha éppen elkapsz egy ellazult pillanatot, és csak a nyakát simogatod, beszélj hozzá, egyszer-egyszer feljebb is simogasd, aztán megint csak az alsóbb részen, amit szeret. A másik, ami hülyén hangzik, de be szokott válni, a sörény versenyfonása, sok-sok apró szoros fonattal, valami székra állva, beszélgetve. A sörényélen matatástól meg a folyamatos nyugodt beszédtől a legdinnyébb ló is olyan szépen el tud bóbiskolni meg lenyugodni, hogy öröm nézni. A tarkónál meg ugye elég közel vagy a célterülethez, hogy "véletlen" hozzá-hozzáérj :)

Ezek mind-mind jó tanácsok. Fokozatosság és türelem. Addig pedig én szétszedném a kantárat és úgy kantároznám (tehát nem áthúzod a fején a tarkószíjat, hanem szétcsatolod, áthajtod, visszacsatolod). A kötőféket is próbáld meg szétcsatolva felrakni. Időigényesebb, de hiába simogatod és vagy fokozatos mondjuk pucolás közben, ő a kantározást hirtelennek és rossznak éli meg ugyanúgy és lassabban haladtok a megszokással. Tehát először szoktatás, kantározás pedig szétszedve. Aztán ha a pucolás közben meg úgy amúgy már tűri hogy birizgáld a fülét akkor fokozatosan elkezdeni “összerakott” kantárral kantározni edzések előtt. Egyébként, ha ilyen érzékeny a füle akkor egy fülkerülős/anatómiai kantárt ajánlanék, mert sokkal kényelmesebb nekik. :)