Fejben dől el, na de ennyire? (vágta)
Most vágtáztam életemben másodszor, az első mondhatni siralmas volt, pattogtam, nem találtam a ritmust, folyton visszaesett a pacó ügetésbe, kicsúszott a lábam a kengyelből szóval tényleg elég bénácska voltam.
Előtte nagyon sokat olvastam a helyes vágtáról,szerintem túlságosan rágörcsöltem, mindent helyesen akartam csinálni. Emiatt egyáltalán nem élveztem az egészet, alig vártam hogy vége legyen.
Ezután több hétig nem mertem vágtázni, az oktatóm mindig kérdezte, már az ott lévő lányok is biztattak, mégis úgy éreztem, nem vagyok rá képes.
Ma viszont megpróbáltam ismét. Itt gyakorin írta valaki, hogy a vágta számára olyan, mintha repülne. Elhatároztam már napokkal ezelőtt, hogy ma vágtázni fogok, sőt, repülni.
Mikor beugrott alattam a ló, azonnal kiesett a lábam a kengyelből, de azzal a lendülettel vissza is tettem és hajtottam előre a lovat. Csodálatos volt. Semmi másra nem koncentráltam, csak a ritmusra és arra, hogy élvezzem az egészet.
Csodák csodájára alig pattogtam, a sarkam végig lent maradt, az egyensúlyom megvolt és tényleg hihetetlen érzés volt.
A két vágta egyébként ugyanazon a lovon történt - a félreértések elkerülése végett.
Tényleg a hozzáállásom miatt történt, vagy valami más oka lehet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!