Díjugratás - nem látom a távolságot. Segítség?
Figyelt kérdés
Idén 110en kéne versenyeznem. Az lenne a terv. De nem tudom mi lesz belőle. Lehet, hogy el kell fogadnom hogy ezt nem nekem találták ki, mert itt már a szorgalommal nem megyek sokra. A távolságot vagy látja valaki, vagy nem. (biztos lehet fejleszteni, de ennyi idő után már látnom kéne. 2015ben kezdtem versenyezni, 60-70-80 cmen, majd 16ban egész szezont vegig (ket hetente versenyek) 90-100 cmen. Most mennék 110re, de nem megy. nem tudok egy olyan pályát menni, ahol az összes távolság jó lenne. (nem mostanában, de volt olyan is hogy megállt a ló, annyira rossz volt) És 110en nem szórakozhatok.. Ott már nem tudja a ló megoldani, ha én annyira rosszul teszem oda. És hát az lenne hogy az ugrás előtt 4-5 vágtaugrással kéne látni a távolságot. én meg rengetegszer nem látom. És még meglátom a következő edzéseket, meg az első versenyt. Azzán ha nagyon nem megy, befejezem. De kérdés - ezt jogy nem látom a távolságot sokszor, ezzel tudok valamit kezdeni? Vagy ezt a sportot tényleg nem nekem találták ki. nem szeretnék a lónak ártani..2017. ápr. 7. 22:04
11/11 anonim válasza:
Néha egy edző váltás is nagy segítség. Mielőtt elkezdtem versenyezni több helyen is lovagoltam, olyan lovakon is akik be se voltak rendesen lovagolva meg életükben nem ugrattak velük (persze edzővel ugrattam), szőrén is ugrottunk és terepen is, szinte semmi gond nem volt a távolsággal, persze előfordulnak bakik mindenkivel. Majd versenyezni szerettem volna, elkerültem másik lovardába, de ott meg nem magyaráztak el soha semmit és meguntam, hogy nem fejlődök sehova plusz egyszer egyik edző tartotta az órát következőnek már másik és ez is elég rossz volt. Majd megint másik lovardába mentem egy szakmailag nagyon jó edzőhöz, versenyre is eljutottam. Majd egy idő után azt vettem észre, hogy egyre rosszabb, amit mondott azt nem tudtam megcsinálni, amiért eléggé le lettem cseszve mindig. Önbizalom hiányom lett, nem úgy lovagoltam mint régen, borzasztóak lettek a távolságok is. Már gyomorgörccsel mentem edzésre és csak arra gondoltam hogy mivan ha elhibázom a távolságot, és mivel erre gondoltam el is rontottam persze:) Hibáztattam magamat is, a lovamat is, arra is gondoltam hogy befejezem. Majd jött egy másik edző, aki mindig nyugodt hangnemben beszélt, minden hibamat értelmesen elmagyarázta és kijavítottuk, nyugodt volt végig és meghallgatta az én észrevételeimet is. Érdekes módon ennél az edzőnél hirtelen jók lettek a távolságok, jobban éreztem magam és szerintem a ló is. És eleinte a mindkettő emberrel volt órám és az egyiknél katasztrófa volt a lovaglásom a másiknál viszont egész jó. Végül úgy döntöttem, hogy átviszem a lovat az utóbbi edző lovardájába és ez volt életem legjobb döntése. Azóta is versenyzünk és szépen haladunk, mindig vannak mélypontok, de ezért fontos, hogy egy olyan edző álljon melletted aki mindenben támogat. Illetve azt se várd, hogy minden távolság tökéletes legyen, vagy kisegít a ló vagy üt egyet de akkor se történik tragédia, még a profik is hibáznak de ettől ne menjen el senkinek a kedve:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!