Hogy tudom túltenni magam ezen?
Sziasztok. A következő lenne a helyzet. 3 évvel ezelőtt elkezdtem járni egy lovardába. Az egyik lóra felestartást kezdtem el fizetni. A lóról annyit kell tudni, hogy annyira volt belovagolva, hogy a lovast eltűrte a hátán terepen.
Nagyon sok rossz szokása volt. Többször lerakott a hátától, nem kis sérüléseket okozva ezzel. Futószáron szembe fordult, tolatott, bakolt, mindentől félt és hasonló gondok voltak. Szépen lassan elkezdtek alakulgatni a dolgok. Már szinte tökéletesen ment. Egy nyáon a természetes lókiképzést is elkezdtem vele, ami még egy löketet adott a kapcsolatunknak. Elképesztő bizalom alakult ki köztünk. Mindent szóra csinált, szinte a gondolataimban olvasott. 9 éve lovagolok, de ilyet még egy lóval sem éreztem. Mikor rajta ültem nem érdekelt az ügyes bajos életem. Rá mindig volt időm. Szóba került, hogy megveszem. 2 hónap kellett ahhoz hogy meglegyen a pénz.
3 hónappal ezelőtt közölték velem, hogy eladják és már megvan az új tulaj. Abban a pillanatban mikor meghallottam sírógörcs jött rám, melyet 2 órán keresztül nem tudtam abbahagyni. 18 éves fejjel, kb. már 5 éve nem sírtam semmiért sem. De ez valahogy a lelkembe hatolt.Sajnos nem tudtam kinn lenni mikor elvitték, mert anyukám kórházba került és vele kellett lennem.
2 hónapig nem bírtam lókölzelbe menni, mert csak ha egy képet megláttam, már iszonyatosan éreztem magamat.
kb 1 hónapja rávettem magam hogy kimenjek lovagolni. Szörnyű érzés volt. A boxra még ki volt írva a neve, mégis tudtam hogy ő már soha nem fog benne állni. A legelőn minden ló kinn volt, mégis tudtam hogy ő sohasem fog már ott legelni. Hihetetlenül szörnyű, üres érzés fogott el. Ami azóta is rám tör, ha kinn vagyok, vagy akár csak egy képet meglátok.
Most lovagolok kinn egy lovat. Kicsit könnyebb, de még mindig a régi lovamat keresem benne. ÉS még mindig gyakran tör rám az érzés.. az a hiányérzet...
Segítsetek! Hogyan tudnám rajta túltenni magam? Szeretnék újra lovazni, de annyira nehéz. Volt valaki már ilyen helyzetben? Mennyi idő amíg túltette magát rajta?
válasza:
válasza:Tudom, hogy ez egy nagyon szomorú dolog. De túl fogod tenni magad rajta. Egy barátnőmnek 2 lova is a keze között halt meg (az első tanította meg mindenre, de el kellett altatni, a második betegségben pusztult el). DE mindig felállt és nem adta fel az álmait. Persze ő is az előző lovait kereste az újakban, de rájött, hogy sosem fogja megtalálni, mert minden ló egyedi, tiszta egyéniség.
Idővel kicsit jobb lesz.
Szerintem meg fogod találni a lovadat, idővel. Gyűjtögess, és amint érzed, hogy ő lesz az, vedd meg :)
válasza: válasza: válasza:Én is hasonló cipőben járok... Volt egy ló, félszemű volt a kedves. Páran féltek tőle, páran imádták. Megkértem az edzőmet, hagy lovagoljam én Őt, hagy idomítsam. Megkaptam, az elején rosszba voltunk, de nagyon kényelmes, okos kanca volt, ezért kitartottam mellette. Igaz, csak fél évig dolgoztunk együtt, de nagyon sok ugróedzésen voltunk túl, a megoldóképessége valami hihetetlen volt, vigyázott rám, nem állt meg sohasem (pedig lett volna rá oka), nagyon közel kerültünk egymáshoz. Az edzőmet kérdezte, hogy ugye nem fogja eladni, a válasz az volt hogy nem. Örültem, de egy ideig nem tudtam kimenni hozzá. Kb 2 hét múlva ráültem, csodálkoztam hogy mennyire jó, átengedő, minden szuper volt, mondtam is az edzőmnek. Erre a válasza az volt, hogy persze hogy jó volt, mert csak X lovagolja (egy nagyonnagyon tehetséges fiatal lovas). Kérdeztem: Miért? A válasza az volt, hogy mert megvették... Összeomlottam, zokogtam, hazugnak neveztem az edzőmet, teljesen elborult az agyam. Nagyon sokáig nem mentem ki (még mielőtt elvitték ráültem), szarul voltam, nem volt kedvem semmihez. A lány, akinek megvették rám írt, hogy a ló köszöni, jól van. Beszélgettünk, jól esett, aranyos volt hogy rám gondolt, mint kiderült az edzőm kérte meg, hogy beszélgessen vele. Azt hittem hogy jobb lesz majd látni róla a képeket, de nem, egyáltalán nem az, inkább sokkal rosszabb lett. Próbálok nem haragudni a lányra, hiszen nem az ő hibája (ezt sem szívemből mondtam, de nem tudok mást érzeni), de nem megy, utálom látni a képeket róla, és utálok hallani felőle (őt is messzire vitték tólem, macerás lenne kimenni hozzá).
Tehát a tanácsom: ne vedd fel a kapcsolatot a gazdájával, főleg úgy ne, hogy a világ másik végére vitte a lovat. De kitartást kívánok addig is, és hidd el (nekem ezt mondták): Mindig lesz jobb! Igaz, ez a szerencse még nem talált rám, de remélem hogy hamarosan megtalálom a "Második Apcicámat" :)
Muszáj tudnom hogy jól van... Nekem valahogy segít a tudat...
A gazdája nekem is azt ígérgette, hogy nem adja el, vagy ha igen akkor nekem szól először.
Az a baj. hogyha ezt a kínzó ürességet, ami lovak közelében fog el, nem tudom hogy hogyan tüntessem el.
Én komolyan éreztem, hogy ez a ló az igazi.
Mégcsak nem is én választottam ki magamnak. Hanem ő engem. Első terepünkön lefejelt nagyon csúnyán, akkor azt mondtam többé nem ülök rá. Mégis mikor kimentem, mindig ő jött oda elsőként, követett fel az istállóig, és szinte morcos szemekkel nézett rám, hogy mit képzelek, hogy nem őt viszem. Aztán elkezdtem lovagolni, és olyan bizalmat építettünk ki, amit soha nem éreztem, és félek, hogy nem is fogok... MÍg őt lovagoltam tényleg nem ültem másik lóra. Mikor sánta volt, nem lovagoltam, de kijártam hozzá és ápoltam. Mikor kólikázott, én ültem ott mellette egész este, sírva hogy meggyógyuljon. Mikor vemhes volt, én voltam az akit megvárt az elléssel, és én voltam az egyetlen akit odaengedett a pár órás csikójához, és akitől a csikó sem félt. És szintén én voltam az aki a csikóval foglalkozott míg el nem vitték...
Annyi sok emlék ami hozzáfűz, és nem véletlenül szenvedek ettől az egésztől. Én tényleg tudom, hogy nem lesz még egy ilyen az életemben... Remélem most már értitek, hogy miért fáj ez ennyire...
válasza:Bocsánat, hogy offolok, de ezt te baxtad el, és most próbálod felvidíttatni magad. Először is, ha nincs saját lovad, teljesen feleslegei ilyen bizalmaskodó kapcsolatot kiépíteni vele. Másodszor, ha már mégis megtörtént, miért nem vetted meg előbb?
Vagy nem volt rá pénzed, vagy nem is akartad eléggé. Ha nem volt pénzed rá akkor vissza is ugorhatunk az első pontra.
Tehát ez nagyon rossz dolog elhiszem, de ez már borítékolható volt, mikor elkezdted a feles bértartást...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!