Mit kezdjek vele?

Jó ötlet a Parelli, ha van melletted szakképzett instruktor, és szeretnél később cirkuszozni is a lóval, halom értelmetlen trükköt betaníthatsz vele neki...

Egyébként meg simán szokja meg, hogy Te vagy a főnök, nem ő, egy lóhoz értő ember kell, és meg kell nevelni a kis drágát, ennyi az egész. Nem kell félholtra verni, de egy jó időben jó helyre adott pofon nem fogja lelkibeteggé tenni, az én lovam sem mentálisan nyomorult, fizikailag is köszöni, jól van, van munka-, és menőkedve. De azért, mert 2 éve orron csaptam, mikor eszébe jutott, hogy csipkedni fog, én nem érzem, hogy megkínoztam volna, tán még előnyére is vált... Pedig az nagyon fáj ám neki, ellenben ha izomból belecsípsz az orrába, ahol puha, és még jól meg is csavarod, az ugye fájdalommentes lókiképzés... Ugyanúgy fájdalmat okoznak a lónak, mert neki ez a természetes. Ugyanúgy le kell fektetni, hogy ki a főnök, és a legelőn a többi ló egymásnak olyat odaküld, amilyet te ha akarsz, se vagy képes csak úgy... De ez egy másik történet, félholtra verni nem elfogadható.

Ha a hierarchia stabil, akkor lehet bármi továbbiba gondolkodni, ha valaki belovagolja (szakember lehetőleg, aki ért a lovakhoz), akkor az majd úgyis tudja, hogy kell a paci agyát a helyére tenni.

A parelli jó dolog, viszont annak is az az alapja, hogy rendezni kell a hatalmi viszonyokat. A csipkedés lehet a tiszteletlenség jele, ahogy az is, ha felborít, rángat. Ha csipked akkor kicsit szájon kell vágni, ne félj leszokik róla.

Amúgy a parelli nagyon jó alapot ad a belovagláshoz, hiszen a ló megtanulja, hogy nyomásra engedni kell, később a segítségek tanításánál lesz ennek haszna.