Tehát akkor ezek szerint el kellene adnom a lovamat, mert nekem nem való?

Nem privátban, jó? :-)

A hobbilovasokkal az égvilágon semmi gond nincs, a lovaik általában boldogok a gazdáikkal, kellemesen tereplovagolgattok, jól érzitek magatokat - kell több?

Nos, szerintem nem kell több.

A hobbilovasok közül csakis azokkal van gond - bár én őket nem is hobbilovas kategóriába raknám - akik kétszer láttak lovat, aztán abból úgy gondolják, ők a világ közepe, vesznek maguknak csak úgy ad hoc lovat, nem kérnek hozzáértő segítséget, aztán meg panaszkodnak, hogy ez a baj meg az a baj. Akkor van gond, ha lovak mennek tönkre a kezük alatt, mert olyan fába vágják a fejszéjüket, amelyikbe beletörik, még rosszabb, amikor azt gondolván, na ők már aztán mindent tudnak, még hozzáfognak oktatni is. Na az aztán tényleg a világvége.

Bár én magam versenyezgetek is, oktatok is (edző vagyok), halkan megsúgom: a gondos hobbilovas gazdinál nincs jobb egy ló számára. Egy hobbilovas nem kér túl nagy dolgokat a lovától, csak jól akarja magát érezni vele - ez legtöbbnyire sikerül is mind neki, mind a lónak. Az ilyen lovat általában jól tartják, szeretik, foglalkoznak vele, a lovasnak egészséges, kellemes sport, kikapcsolódás - szerintem ez szuper! :-)

Sok mindenben egyetértek Gabka-val, de azért nem mindenben.

Mégpedig, hogy kinek a keze között mennek tönkre a lovak? Ahol elkezdtem lovagolni, egy pasi tartott lovakat. Nem tudott sokat az oktatásról, sem a lovakról. Mégis. Egy beteg lova nem volt soha, a lovak jól néztek ki, ápoltak voltak, egy sem volt sánta soha. És igen, paraszt módon tanultunk lovagolni, és igen, három hónap alatt megtanultuk a három jármódot, és elmentünk terepen simán. És mi volt a legjobb? Hogy élvezetük! Mert nem a halál ideges sportlovakon ültünk!

Az óta megtanultam komolyan lovagolni, de néha még hiányzik, hogy kimenjek úgy, hogy csak lóghatok a ló hátán, és élvezhetem a terepet.

Nem kell figyelnem minden porcikámra.

És most? Nekem is van lovam, bértartásban, és a lovardában a neves edzők teszik tönkre a lovakat! A heti 5-6-7 ugróedzéssel, meg a hozzá nem értéssel és nemtörődömséggel.

Szóval a sportolók többet ártanak, mint a hobbilovasok. Hiába fáslizzák, bugyolálják a lovat össze vissza. Csak figyelni kéne rá!

Én is hasonló 'lókínzó' vagyok mint te.. mondjuk kezdem már megtanulni az elméletet.. ebben a mai világban muszáj, ahol a 11 éves kislányok profin lovagolnak és sokkal okosabbak mint én.. :')

13éve van lovam..

Én is csak hobbilovas vagyok, saját lovam sajnos egy ideig még nem lesz, mert nagyon rendszertelenül érek rá, így meg nem akarok. De ha lenne rá lehetőségem, olyanok lennének a körülményeim, én is vennék egyet.

A nagy lókínzáshoz meg csak annyit, hogy az első lovarda, ahol el kezdtem tanulni lovagolni, látszólag nagyon szép lovarda volt, sok-sok lóval, tök jó körülmények (mondom, látszólag), óriási fedett karám, jártatógép, stb,stb., bértartás, lótenyésztés.

(Ja, meg 11 éves "profi" kislány lovasok, akik röhögnek a kezdőn.)

De látszólag tényleg minden szép és jó volt.

Erre a 7. alkalommal megtudtam, hogy amelyik lovon épp lovagoltam, csikó korában a lovarda tulajdonosa elverte VASRÚDDAL a hátsó lábát, mer megrúgta!!!

Le sem lovagoltam a maradék 3 alkalmat, eljöttem onnan a francba.

Azóta egy másik lovardába járok, egyáltalán nem olyan puccos, jó nagy sár van, ha esik az eső, a fedett karám negyedakkora, mint az előző helyen és majd' összedől, ha fúj szél, de hogy itt egyértelműen szeretik a lovakat, az biztos!

Ja, és itt is vannak nagyon ügyes 11 éves kislányok, de nem hiszik azt magukról, hogy profik, el lehet velük beszélgetni és köszönni is tudnak.

Szóval ezzel csak azt akartam kinyögni, hogy nem kell az első benyomás alapján messzemenő következtetéséket levonni.

Mert egy szép lovardában is verhetek vasrúddal a lovakat, meg egy szerény körülményű lovardában is imádhatják a lovakat épp úgy, mint ahogy egy hobbilovas is boldog lehet a lovával együtt, vagy egy versenyző is használhatja pusztán eszköznek a lovat.

Kérdező, szívemből szóltál!:)

Második, mert csak ez a 2 véglet van? Vagy valaki profi vagy lókínzó? Grat!

Kicsit sarkítva látod a dolgokat, kedves kérdező.

Szerintem minden jóérzésű lovas lóközpontú szemszögből nézi a dolgokat, és azt tartja szem előtt, hogy elsősorban egy lovas-ló kapcsolatban a ló érezze jól magát, és ő legyen az, aki minden tekintetű szükségletében ki van szolgálva. Nem, itt nem a csilli-villi, drága cuccokról van szó. Itt gondolunk szeretetre, alázatra, odaadásra, tapasztalatra, valamilyen szintű szakértelemre, megfelelő tartási körülményekre, és az ehhez szükséges tudásra. (Itt jegyezném meg, hogy szélsőséges és maximalista személyiségem miatt én a tanulni akarást, a fejlődésre törekedést is ide sorolom, emiatt a legtöbb hobbistát nem igazán kedvelem - sajnos, az eddigi tapasztalataim alapján megvan rá a jó okom.)

Legtöbbször azért írjuk/mondjuk a kérdezőknek, hogy nem való neki az adott ló, vagy egyáltalán ló, mert lóközpontúak vagyunk. Nem akarjuk, hogy szenvedjen mellette a ló, hogy baja essen a gazdája tudatlansága, tapasztalatlansága miatt, és azt sem akarjuk, hogy különféle kínzóeszközöknek legyen alávetve - láttad lentebb a mikmar zablás kérdést? - a gazdája lovastudásának hiányossága miatt. Azt sem szeretnénk, hogy a ló balesetet okozzon, mert az ostoba ember nem ismeri fel, hogy ő volt a felelőtlen, és előszeretettel hibáztatja az állatot, a különféle balesetek miatt. (Emlékszel arra a pónira, aki elharapta a gazdája nyaki ütőerét? El akarták altatni, pedig a hapsi volt a hibás.)

Azt kellene megértse mindenki, hogy bármilyen egyszerűnek is tűnik, a lótartás NEM az. Ismerni kell a takarmányozási szabályokat, azt, mennyi idő szükséges a ló szervezetének ahhoz, hogy egy megerőltető munka után visszaálljanak az alapértékei, fel kell tudni ismerni az alapvető betegségek tüneteit, tudni kell, hogyan kezeld a lovat ilyen-olyan helyzetben, etc. és sajnos rengetegen vannak, akik ezekben az alapvető témákban nem jártasak. Nem beszélve arról, melyik a megfelelő lovaglási stílus, mit kellene elérni a lónál és azt HOGYAN. Nem az a baj, ha valaki nem törekszik a támaszkodásra, mert van akit nem ez érdekel, hanem az - mint téged is - hogy kimehessen terepre, és élvezhesse a természetet. Az a baj, ha valaki rögtön zablát vált, ha nem az ő elképzelései szerint viselkedik a lova, vagy veirotert, mikmar zablát, gógot stb-t használ csak azért, hogy 'letámaszkodtassa a lovat', vagy eltöri a hosszú pálcát a lovon, csak azért, mert Ő - az ember - adja rosszul a segítségeket, és nem érti őket szerencsétlen pára.

Az a legfőbb probléma az itthoni lovasvilágban, hogy nagyon kevés az olyan lovas, aki alázattal, és TÁRSKÉNT tekint a lovára, és arra törekszik, hogy mindketten jól érezzék magukat abban, amit csinálnak, legyen az terep, vagy ugratás, vagy szabadidomítás.

Az itthoni lovasoknak két véglete van: az ostoba hobbista, és az okoskodó, gazdag, öntelt versenyző.

Az ostoba hobbistának fogalma nincs arról, hogyan kellene kezelnie a lovát, általában a fejére nőtt a ló, semmi mást nem csinál vele, csak körözget a karámban, és próbál fennmaradni, miközben összehuppogja a hátát, és természetesen ezerrel húzza a pofáját, mert kapaszkodik. Idióta kérdéseket tesz fel, vagy hippohonder a lovát illetően, vagy akkor sem hív állatorvost, ha a halálán van a lova, de ettől függetlenül nagyon tájékozottnak tartja magát.

A másik véglet, a szadista, öntelt versenyző pedig eszközként tekint a lóra, nem várja meg, míg megérik, nem ad neki időt, mindent azonnal akar, nem törődik a lova egészségügyi állapotával - mert ha baja lesz, úgyis vesz másikat -, lusta normálisan kiképezni a lovát, inkább erősebb zablát, kényszerítőeszközöket használ, és persze a legdrágább cuccokban lovagol, mert ad a külsőségekre. Ja, és mindenkit széjjelkritizál, belepofázik más dolgába, és ott veri át a fejedet, ahol csak tudja.

Utóbbinak növendék fajtája az elkényeztetett ifi/gyereklovas.

Nagyon ritka az, hogy olyan versenyzőt, vagy olyan hobbilovast találj, aki tényleg a lovának akarja a legjobbat, és aki tényleg nagyon odafigyel mindenre, utánaolvas dolgoknak, tájékozódik, és próbálja a legjobbat kihozni a kapcsolatból.

Szoktuk mondani, hogy valaki kevés a lovához, ami nem feltétlen jelenti azt, hogy nem gondozza megfelelően, ez sokkal inkább a lovastudásra utal, és az ő kapcsolatuk balesetveszélyes kimenetelbe fordulhat. Gondolok itt olyanokra, akik csődörcsikót nevelnek, de fogalmuk sincs róla, milyen szabályokat és korlátokat kell felállítaniuk és következetesen betartatniuk a lóval ahhoz, hogy ne nőjön a fejükre, és 3 éves korára ne ölje meg őket a tesztoszterontúltengése miatt.

Ameddig te úgy érzed, hogy minden tekintetben csak a lovad javát akarod, és mindig úgy cselekszel, hogy mindketten jól érezzétek magatokat, és jártas vagy az alapvető dolgokban, akkor szó sincs arról, hogy el kéne adnod őt. Nincs azzal semmi baj, hogy imádsz terepre járni, és nem érdekel az iskoláztatás. Biztos vagyok benne, hogy a lovad imádja a természetet és te is imádod az ilyen kirándulásokat, ezzel rosszat nem tehetsz neki - max ha felborultok gödörbe lépés miatt, de ez elkerülhető odafigyeléssel és biztonságra törekvéssel -, úgyhogy nem értem, mi a problémád? Nem kell mindent magadra venni. Igen, sokszor nyersen és sértőn válaszolunk, mert kezd elegünk lenni a felelőtlen lovasokból, ennyi. Te jól kijössz a lovaddal, szereted, gondolom próbálsz megadni neki mindent amire szüksége van, bértartásban tartod, mert nem értesz a takarmányozáshoz, ez teljesen korrekt. Ezzel semmi baj nincsen. Boldog vagy, nincsenek problémáid a lóval, kész. Rád nem vonatkoznak ezek a válaszok.

Bocs, hogy ilyen hosszú litániát írtam, csak szeretném, ha megértenéd a mi - és remélem a te - szemszögünket is.