Hogy müködik ez a Parelli suttógos dolog?

Parelli, azaz Pat Parelli egy személy, a Természetes Lókiképzés egy nagyon mérvadó személye. Rajta kívül vannak még egy páran, de mondhatni Ő volt az első, aki kifejlesztett, közé tett egy olyan kommunikációs módszert, amit "átlag ember" is bármikor kipróbálhat és sikereket érhet el benne. DE ne keverjük össze, Parelli nem egyenlő magával a 'Natural Horsemanshippel', Ő csak egy fajtáját tanítja, mutatja be. Természetesen Monty Roberts, Alexander Nevzorov, Honza Bláha és a többiek is ezzel foglalkoznak, de mindannyiuknak van egy kis eltérő a módszereik között. Bár én úgy vallom, a lovakkal való kommunikáció egy és adott, így a gyökerek mindenhol azonosak :)

A Természetes Lókiképzés egy lóközpontú kiképzés, nem arra kényszerítjük a lovat, hogy Ő tanuljon meg a mi nyelvünkön, hanem mi sajátítjuk egy és kommunikálunk vele az Övén. Senkinek sem egy egyből, ez ugyanolyan nyelv mint az angol vagy a német, csak mások az eszközei. Hiszen itt a közös nyelv a testbeszéd.

Kérdezz még nyugodtan, ha érdekel valami, vagy nem volt elég kimerítő a válasz, szívesen írok. Főleg erről. :)

Röviden a ló (főleg) társas viselkedésének megfigyelésén alapuló modern szemléletű pedagógiai, vagyis neveléstani stílus ágazat. Ha jól tudom Monty Roberts és Parelli nevéhez fűződik a kialakulása. Ők voltak azok, akik először a ló-etológiát felhasználva nevelték a lovaikat. A korábbi "jól bevállt" western módszer a szoktatáson alapult, magyarul addig kényszerítették az állatot különböző eszközökkel, amíg az meg nem adta magát. Erre láthatsz példát a Monty Igazi suttogó c. könyvében vagy akár a Szilajban is.

Mára már elég szerteágazó ez a fogalom, ahány ember, annyi különböző elv és módszer létezik. Abban viszont a legtöbb megegyezik, hogy a céljuk az egészséges, kiegyensúlyozott, fájdalom és erőszakmentes kapcsolat kialakítása ló és ember között illetve a ló számára érthető kommunikáció elsajátítása az ember részéről.

A ló kommunikációs eszközei a szag és a hang, de leginkább a testbeszéd jellemző rájuk. Minden egyes mozdulatuk egy jel a környezet számára. Hogy jobban megértsd, ajánlom neked a fent említett Igazi suttogó könyvet. Valójában ez Monty Roberts önéletrajza és nem a módszerek pontos alkalmazásáról szól, hanem inkább a lovak ménesen belüli társas viselkedéséről.

A körkarámos dolog szerintem így teljesen jó. Esteleg még annyit tennék hozzá, hogy közben nem szabad szemkontaktus fenntartanod a lovaddal; ha hajtod nézd a farát, ha lassítani akarod, vidd előrébb a válla felé a tekinteted (most lehet hülyeséget mondtam, de nekem is ezt mondták és egész jól működik a dolog).

A 7 játékból én csak annyit tudok, hogy hosszú vezetőszárat hullámoztatva a lóval szemben állva, hátraléptetésre ösztönözheted, ami a tiszteled adás egyik jele és magadhoz is hívhatod (yo-yo játék). Én ezt nem szoktam alkalmazni, mert nem ismerem annyira. Szerintem a lényeg, hogy a csatlakozás meglegyen és ha nincs más problémája a lónak (pl. agresszió idegenekkel szemben, ijedezés stb.), ennél több nem is kell.

A csatlakozás, és mindez bizalomra alapul. Egy idegen ló nem fog neked csatlakozni csak azért, mert a körkarámban hajkurászod. Ahhoz, hogy a csatlakozás sikeres legyen, ismerned kell a lovat, és kell, hogy Ő is ismerjen. A csatlakozás annak a fázisa, amikor elhajtod magadtól, az annyit jelent, mint elhajtani a ménestől. Tehát elhajtod a ménestől, de felajánlod neki azt a lehetőséget, hogyha behódol, akkor visszajöhet. Nos, itt jön elő az amit írtam: Ha nem ismeritek egymást a lóval, nem tisztel. Ha nem tisztel, nem te vagy a főnök. Ha nem te vagy a főnök, akkor az elhajtás nem azt fogja számára jelenteni, hogy elhajtod a ménestől, hanem azt, hogy az ellensége vagy, meg akarod támadni. Ezért nem tanácsos csak úgy idegen lóval csatlakozgatni, mert bár a ló menekülő állat, és ha nyomást gyakorolnak rá, szinte biztos, hogy a menekülést fogja választani, egy karámban nem tud sok felé menni, (egy kisebb körkarámban főleg nem), így ha bepánikol, menekülés híján rád is támadhat, ami nem gyakran végződik szépen, mint tudjuk.

A parelli 7 játékot én nagyon támogatom, azzal tényleg ki lehet alakítani egy alapfokú bizalmat a lóval, (ha szépen végig tudjátok csinálni a 7 játékot, akkor már csatlakozhattok is :)), elfogadtatod vele magad mint főnök, játékosan tanulhattok egymástól.

Ha a google-be beírod, hogy "Parelli 7 játék" biztos találsz majd olyat ahol részletesen le van írva mind a hét játék, tényleg érdemes azzal kezdeni a Természetes Lókiképzést, nagyon jó alapkő. :)

Igen, egyet kell értenem az előző válaszolóval. Nagyon sok gyakorlást, próbálkozást igényel a Természetes Lókiképzés, és talán még több türelmet, mint az összes többi módszer. Valamint semmiképp se azon alapuljon a dolog, hogy "zabla nélkül, mert zablával rossz". Mindent, még a feszítőzablát, nagykantárt, ismétlem, mindent(!) lehet úgy használni, hogy az jó legyen a lónak :)

Csak példaként, én mint a Természetes Lókiképzés híve hozom fel példaként a díjlovat, Totilast. Edward Gal tudott bánni azzal a lóval, az a ló nagyon boldog volt, energikus, imádta a feladatait, imádta amit csinált, imádta Edwardot, hihetetlenül összenőttek.

Aztán egyszer csak Edward eladta. És Rath kezére került. Totilas elvesztett mindent ami azelőtt volt, nincs életkedve, gyűlöli a munkát, ellenkezik, borzasztó... Pedig ugyanazokkal az eszközökkel lovagolja Rath mint azelőtt Edward. És látod, mégis. Mégis mennyit számít, hogy bár ugyanazt az eszközt, de ki, és hogyan használják.

Én a mai napig szívesen ülök zablával, kantárral is lóra, mert tudom magamról, hogy tudok azzal a kis nyamvadt csikózablával bánni, és nem leszek állatkínzó, mert vas van a ló szájában, hiszen azzal is ugyanúgy képes élvezni a munkát, mint "necsörelli"-n. :)