A mai nap után nem merek többé lóra ülni?
Egy kis lelki biztatásra lenne szükségem.
Sajnos hatalmasat estem ma a lovammal.
És ami az érdekes estem már le lóról sokat, kicsi korom óta lovagolok, de most úgy érzem per pillanat, hogy többet nem, amit nem szeretnék, nagyon nem:S
Szóval az eset. Ki mentem ma a tanyánkra a lovakhoz(szerencsére nem egyedül), apum tett-vett, mondom én meg kimegyek lovagolni.
Érdekes, ha jövünk befelé olyan szinten meg van indulva a lovam, hogy nem igaz, eszeveszett módjára rohan befelé, én ezt hagyom is, mert nagyon élvezem:)
Ma viszont, esik eső, sár van. A tanyánkra bevezető úton van egy nagy, elég éles kanyar, szokás szerint, mint az állat rohanunk be, és a kanyarban elcsúsztunk, nagyon nagyot estünk mind ketten. A ló ahogy elvágódott, ugye azzal a lendülettel fel is pattant, közbe rátaposott a bokámra, ami megepedt.:S Még szerencse, hogy voltunk olyan közel a tanyához, hogy tiszta erőmből ordítottam édesapámnak, és meghallott. Meg, hát a ló közben be rohant a tanyára homlok egyenest édesapámhoz (ez is érdekes:), mintha szólni akart volna neki.
Lényeg a lényeg remélem elmúlik, de úgy érzem ennyi volt, ez hatalmas bukás volt főleg nekem, hát nem vagyok kezdő lovon éltem le a fél életemet, erre én meg felelőtlen módon nem fogom őt vissza, mikor tudom, hogy veszélyes pláne ilyen időben:S csalódtam saját magamban:(
23N
egyébként reggelre elmúlt az ijedtség, már alig várom, hogy vissza ülhessek rá.:) de természetesen csak ésszel.
Viszont attól a csalódottság még megmaradt, felelőtlennek tartom magam, nem is érdemlem meg őt. Ha lehet ezt mondani örülök, hogy én sérültem meg, inkább én egy repedt bokával, mint ő egy törött lábbal, vagy ne adj Isten....:(
nem fogok lovagolni, csak vele akarok lenni, nem ülök fel rá, ahhoz azért még túl friss a sérülés. Csak egyszerűen kimegyek és megölelgetem, megfésülöm és hasonlók.:)
Lassan amúgy majd indulunk is, nagyon várom már:)
Szia!
Velem is volt hasonló. Már épp lejárattam a lovacskát, szépen lassan sétálgattunk. Ám nagyon fújt a szél, a paci pedig félt a zsűritoronytól. Mikor odaértünk, éppen akkor reccsent meg a széltől. A paci ugrott lépésből egy bakolás-szerűvel vágtába, majdnem teljesen irányt változtatva. Én teljesen hanyatt leestem róla. Két bordám repedt, a csípőm zúzódott, a csigolyáim összekoccantak. Felálltam, és vissza s ültetett az edzőm, ez volt a szerencse. Levegőt sem kaptam, de már ültem rajta. Sokáig, néha még most is félek, de felültem, és ez volt a mázli. Az idegesség még bennem van, de a boldog öröm legyőzi azt. Neked is ezt tanácsolom. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!