A mai nap után nem merek többé lóra ülni?

Hát, nem tudom a mi lovardánkban alap szabály, hogy pályáról, terepről visszafele/odafele sose ügetünk vagy vágtázunk, mert először még hű de jó meg szép együtt ügetgetünk vissza aztán meg hozzászokik és úristen be van indulva a lovam és visz! Sáros talajon meg nem épp szerencsés...

Amúgy a kérdésedre válaszolva: természetes ha ilyenkor félsz, de szerintem miután meggyógyult a bokád egyből rohannál a lovadhoz! :) (Velem is így volt, alig bírtam kivárni... :D)Szóval ugyan úgy érintkezz lovakkal, ha meg nem akarsz felülni rá akkor ápolgasd, futószárazd,legeltesd aztán ha majd újra fel akarsz ülni rá először csak lépésben sok-sok kört majd ha úgy érzed, hogy nem félsz, bátor vagy, fokozatosan (a lelkiállapotodnak megfelelően) jöhet az ügetés és a vágta.

Amúgy meg Jobbulást! :)

Ülj vissza rá mindenképpen, látogasd meg amint tudsz járni, simogasd meg, törődj vele hogy érezze, nem az ő hibája volt. Te pedig nagyon gyorsan kezdd el rehabilitálni magadat a lovon, mert ha most nem ülsz vissza rá, akkor később nem lesz erőd és bátorságod visszaülni rá, tapasztalatból mondom (bár nem lóval kapcsolatos). Bukás, hát bukás, még a profik is hibáznak néha, ez most egy kis "tanulság" volt, hogy más ívben vedd be a kanyart, vagy faralj ki a pacival legközelebb :) Mindenkivel előfordul hogy az érzelmek (ahogy látod a lovat futni és látszik hogy élvezi, ezért meg akarod lovagolni) eluralkodnak rajta, ebből szoktak a balesetek lenni. Legközelebb reálisabban nézd a dolgokat. Az ember könnyen felejt, de a lóval éreztetni kell, hogy nem az ő hibája volt. Addig is nézz videókat arról a módszerről ahogy te lovagolsz (díjugratás, vagy "lósprint" bocsi nem értek annyira a lovagláshoz :) ) és egy idő után újra lesz kedved ahhoz hogy felülj rá és kihajtsad rendesen. Én motorral voltam így.Mentem egy szintén esős napon kb 60-al az autópályán, rosszul váltottam(ugye a profikkal is néha megesik),így rosszul kapta át a sebességet a motor. Estem egyet, felszakadt a homlokom, eltörött az orrom és a motor kormánya kiütötte a fogaimat. Kórházban voltam kb 3 hétig (még "olcsón" is megúsztam) és nem is ültem motorra kb 2 évig. Aztán amikor néztem a TV-t, láttam hogy mennyire jó sport is a motorozás, így hát fogtam magam és felültem édesapám motorjára, mentem egy kört a házunk körül, aztán a város körül, aztán a megyében, majd a fél országot bemotoroztam. Ajánlom az én esetemet példának, hogy az akaraterő számít, és ne az eszközt hibáztasd.

29/F

Tényleg nagyon-nagyon nagy butaság volt amit csináltál:

-hazafele nem rohanunk, még akkor sem, ha a ló is meg te is szeretnél. Inkább élvezd azt, hogy szépen, veszekedés nélkül vissza tudod fogni a kívánt jármódba

-sárban nem vágtázunk, mex homoks talajon, de azon sem igazán

-kanyarban sem annyira illik, simán szembejön egy autó, aztán viszontlátás

Sajnálom ami történ, és bocsánat hogy ilyen kegyetlenül írok, de sokkal nagyon gond is történhetett volna, mázlista vagy hogy ennyivel megúsztad, és a lovadnak se lett baja.

Sztem amint tudsz, ülj fel rá, h ő is tudja h nem félsz (még ha félsz akkor is...) és érezze h nem ő a hibás, mert tényleg nem az ő hibája.

Remélem ezek után kicsit jobban vigyázol magatokra!

22/L

Szia,

lovagolsz már jó régen, meg önkritikád is van, úgyhogy kihagynám, amit már úgyis tudsz.

Viszont: a lovad segítségért ment, és valószínűleg hozott is volna, ha nem hallja meg édesapád egyébként is a kiabálást. A lovad ugyanis tudta, hogy elég üres nyereggel megjelennie, hogy tudják, Te bajban vagy. Ezért ment apukádhoz. Okos kis ló az.

Ha ebből indulsz ki, Ő most ugyanúgy fél a következő találkozástól, mint te, ha nem jobban. Fél, mert tudja, hogy bajod lett, és lelkiismeretfurdalása van. Ráadásul fél, mert attól tart, hogy elveszítheti a bizalmadat, a barátságodat. Szegény pacc.

Szerintem, ha nem tiltják kimondottan a dokik, nyugodtan ülj rá. Valaki csak feldob. Melyik bokád? (Nekem ráesett a ló, és a bal volt törve, pedig még csak sár se volt, és lépésben történt... :S) Utána hónapokig úgy közlekedett a ló alattam, hogy a füle végig engem nézett, és a mai napig, ha úgy érzi, nem stimmel valami "ott fent a hátán", megáll. Pedig elég tüzes kis jószág.

Szóval gondolj a dologra úgy, hogy persze, természetesen, rettenetesen sajnálunk Téged is, de mivel Neki (feltételezem) nincs internet hozzáférése, Őt is mindenképpen meg kellene vígasztalni valakinek! Nem akarok ujjal mutogatni, de Te ott vagy a közelben...