Mi alapján vettetek lovat?

Gyakorlatilag beleszülettem a lovazásba. Mindig volt egy rakás lovunk, valamelyik saját tenyésztés, de volt úgy, hogy vettünk is. Nálunk egy lóvásárlás eltartott 1-2 évig is, ha nem többe. Szóval inkább már csak úgy csináltuk, hogy ha megláttunk egy megfelelő lovat, akkor megvettük. Alapban sokat mentünk körüngokra, szemlékre,mindenhova, ahol ló volt. A versenykarrieremmel együtt persze kötelezettségek is jártak, szóval nem lehetett mindent egyszerre. Tisztelek és becsülök minden lófajtát, főleg a magyar fajtákat, pont azért, mert magyar lovak, de a szívem szerelme mégis csak az oldenburgi, és a holsteini. Mivel szüleim kinn éltek egy darabig Németországban, én ott is tanultam meg lovagolni, és ott is kezdtem versenyezni. Ha kinn vagy, akkor nagyobb lehetőséged nyílik ellátogatni a tenyésztőkhöz, jobban szemügyre venni a lovat, megismerni, összebarátkozni vele, ha engedik. Amúgy nagyon lovas família vagyunk, van a családban fogathajtó, díjlovas és díjugrató is. Szóval a lovak is vegyesek fajták szerint. Vásárlásnál nekem személy szerint a ló kisugárzása fog meg. Mivel van rá lehetőség minőségi lovak között válogatni, és tudod, hogy azok mind jók, vagy majdnem mind jók, csak ki kell választani közülük az igazit. Fontos, hogy egymásra tudjatok hangolódni, hogy a ló akarjon dolgozni. Lány létemre jobban szeretem a méneket. A kancákkal én valahogy sosem boldogulok. Jó, lehet egy lovas ne mondjon ilyet, de egy kancáról estem le, kancával buktam, szóval azt hiszem már kezdek parázni a kancáktól. Mindezek mellett nagy előny, ha a ló fekete színű. Lovaink többsége is fekete, na de jó lónak nincs színe.

Én 9 éve lovagolok, 6 éve versenyszerűen. Először az edzőm lovaival versenyeztem, aztán megörököltem a tesóm lovát (bátyám is versenyzik), aki nagyon a szívemhez nőtt. Ő sajnos megöregedett, és már nem bírt többet. Már a végén az 120-130-at is verte. Az utolsó versenyünket végig sírtam, megnyertük, de tudtam, hogy el kell tőle búcsúznom. Aztán tavasszal, anyáék kezdték pedzegetni, hogy kéne nekem egy ló, én meg úgy voltam vele, hogy most egyelőre nem kell, elmegyek az edzőm lovával is. Végül azonban belementem, elkezdtünk keresgélni, nagyon sok embertől kértünk tanácsot, edzőm mindig jött velünk, állatorvos is. Aztán egyszer elmentünk megnézni egy 8 éves magyar sportlovat. Őszintén szólva már egy kicsit elment az egésztől a kedvem, de a szüleim elkezdtek beszélni a tulajdonossal, én pedig odamentem hozzá, és azt hiszem szerelem volt első látásra. Akkor még tudtam, hogy fel kell rá ülnöm, ugranom kell vele stb., de már a személyisége olyan volt, hogy azonnal megfogott. Egészen más, mint az előző lovam. Ő idősebb volt, és tapasztaltabb, az új pacimmal, pedig úgy érzem együtt tanulunk. Fantasztikus volt az első verseny, bár nem nyertünk, én mégis borzalmasan büszke voltam rá. Szóval július óta nálam van, és imádom. :)