Lovasok! Megosztanátok velem kezdeti tapasztalataitokat?

Mindig is tetszettek a lovak, de rettenetesen féltem tőlük.

Aztán apám 10 éves koromban szépen bevágott a kocsiba, és elvitt a helyi lovardába, ahol ott várt rám egy felszerelt ló.

Ott hirtelen levert a víz, és menekültem volna mindenhová, de nem volt mese, felültettek. Szörnyű volt.:)Viszont az óra végére az oktatómnak, és a tornagyakorlatoknak hála, megjött a kedvem.

Ennek már 15 éve.

Legnehezebben azt hiszem a vágta ment. Első alkalommal fogalmam nem volt, hogy létezik ember, aki ezt ki tudja ülni, aztán persze belejöttem, de nagyon megszenvedtem vele.

17 évesen találkoztam a párommal, aki lovazott és lovazik a mai napig :) Nem volt kérdés, hogy nekem is lóra kell ülnöm, bár először nagyon féltem tőlük. Igazából lovagolni a lovaktól tanultam, akiken ültem, sosem voltam oktatónál. Az első lovaglásom úgy nézett ki, hogy párom kihozta a két kancát, felnyergelte, ráültem, aztán irány ki terepre. Előtte még életemben nem ültem lovon, szóval tiszta para voltam :) De párom öreg kancája egy igazán türelmes, okos tanár volt ló létére :) Nekem legnehezebben az ügetés ment elsőre :) De azóta már eltelt jó pár év, nagyon sok km van mögöttem lóháton és már egy saját lovam is van azóta :)

25/N

Én nagy csportos voltam amikor először ültem egy nagy lovon.

A malacokat szállították el a házunktól, és lovas fogattal jöttek érte. Amiótra beszélni tudok, azóta a lovakat fújom, és akkor meg is kérdeztem a fuvaros bácsit, hogy rá lehet e ülni?

A fuvaros bácsi meg mondta hogy persze, és már fel is emelt a számomra óriás lóra. Gyönyörű világos szürke volt, és az volt életem legboldogabb napja. :-D

Azóta eltelt harminc év, de ezt az élményt soha nem felejtem el.

körülbelül 6 éves lehettem amikor a nagyapám először kivitt kiscsikónézőbe, mert imádtam az állatokat, és meg szeretett volna lepni. Ott azonnal beléjük szerettem. Később, még abban az évben elküldtek lovastáborba, és onnantól kezdve rágtam a szüleim fülét, hogy én lovagolni akarok.

7 évesen fedeztük fel a közelünkben lévő lovardát és rendszeresen jártam ki lovagolni. Onnantól kezdve az volt minden vágyam, h legyen egy lovam. 8 éves koromban karácsonyra kaptam egy fél éves kiscsikót, és a feladat adott volt, mire megnő a paci, tanuljak meg lovagolni. :) Mindennek 10 éve, és a mai napig lovagolok.

Nekem nem volt nagy kunszt először lovon ülni. Soha nem féltem tőlük, sőt, inkább abszolút a kezdetektől fogva jobban bíztam bennük mint bármi másban. Először szőrén lovagoltattak, hogy érezzem a lovat. Azóta is nagyon szeretek egy szál kötéllel lovagolni. :)

Lépésben a nyeregben pörögni a legnehezebb. Folyton leestem. :) De mint jármód a legnehezebb sztem ügetni megtanulni. Először könnyűügetni, majd utána vissza tanügetésbe leülni a seggünkre. A vágta a legkönnyebb és legélvezetesebb jármód.

Oktatót igények szerint kell választani, személyfüggő. Valaki szereti, sőt igényli, hogy az oktató néha ráripakodjon és keményebben bánjon vele, míg valaki a nagyon türelmes oktatókat kedveli jobban. Szerintem mindig az a legfontosabb, hogy érhetően magyarázza el, mit szeretne, és hogy kell megcsinálni az adott feladatot. Legyen felelősségteljes, értse a dolgát. :)

én mindigis imádtam a lovakat a falam még most is tele lovas plakátokkal én önszántamból keztem el lovagolni vagyis a szüleimet én kérleltem hogy had mehessek végre elkeztem egy friz keverékszerü pónin akit imádtam aztán egy shagya arabon majd jött a lovam egy magyar sportló akit máig is imádomk... imádtam minden percét a lovaglásnak ezért könnyen is ment. oktatót választani nem volt túl bonyolult mert a közelünkben 2 lovarda van ahová én is el tudok menni bicajjal az oktatómat még most is nagyon szeretem. a gyakorlatok ha könnyen ment ha nem akkor is azzal kelett bemelegitenünk na meg néhány kör sétával de ami nehezzebben ment az a lehajolás a bal bokához jobb kézzel és fordítva.....

remélem ezzel segitettem