Úgy szégyenlem magam, annyira nem tudtam mit kezdeni már vele, hogy bántottam, nagyon erősen-túl erősen megragadtam a grabancánál-nyaka mögötti bőrt. Veletek már volt olyan hogy szégyelltétek magatokat, mert nem úgy bántatok vele mint kellett volna?

Nagyon nehéz vele, két hónapja van itt, idősebb kutya. Haladunk de lassan, és ma nekem is nagyon fárasztó napom volt, sőt mostanában minden a nyakamba szakadt. Igyekszem vele sokat foglalkozni, tanítani, mert az előző gazdája ezzel nem sokat törődött, de néha olyan "dührohamos" ugatás tört rá, hogy nem tudom elterelni a figyelmét, és őrjöng. Most épp este a futtatóban voltunk egyedül. Kb 10 méterre tőlünk a kerítésen kívül egy pórázas kiskutya sétált el, erre szaladt és őrjöngött a kerítésnél, tiltottam, de leültetni nem tudtam, semmire nem figyelt, erre ragadtam meg erősen, és jobban meg is szorítottam mint ami az én mércémbe belefér. Annyira szégyenlem magam.. de néha tehetetlennek érzem magam. Iskolába egyelőre nem tudom vinni, de nem tudom, ezt egyedül hogy oldjam meg, vagy hogy vészeljem át azt a pár hónapot míg el tudom vinni szakemberhez.