A kutyánknak új gazda kell? Kicsúszott a kezemből az irányítás.

Kicsit bonyolult a helyzetünk. Van egy 2és fél éves labrador kan kutyánk. Elég sokminden el lett rontva nála. Egy nénitől hoztuk el kb 1 éves korában. Szocializáció nem nagyon volt. Sétálni sosem tudott. Úgy voltunk vele, hogy elég nagy a telkünk, napi pár óra játék, labdadobálás, ül, fekszik szépen megy. Most úgy alakult, hogy a férjem külföldön dolgozik pár hónapig. Mi itthon maradtunk a kutyával. Bevallom elég sokszor a kennelbe kényszerült, mert más kutyákkal nemigen jön ki, elég vehemensen ront a kerítésnek, ha kóbor kutyát lát, vagy épp sétáltatnak egyet, ez gondolom a sok bezártság miatt van.

Én nem tudok vele annyit foglalkozni, mint mikor párom itthon volt, jelenleg 30 hetes veszélyeztetett terhes vagyok.

Eddig elvolt az udvaron, de minden éjszakára kenelbe zártam, mert így kicsit nyugodtabb voltam. Viszont a szomszédba hoztak egy staffi kiskutyát, aki láncon van tartva, és 0-24-ben ugat. Az enyém megőrül, nem győzöm a kerítéstől elzavarni, ami egyenes arányban van azzal, hogy így még több időt tölt a kenelben. Úgy érzem elfogyott az energiám. De a szomszéddal se veszhetek össze, hogy a kutyája provokálja az enyémet, mert ha az enyém is megfelelően lett volna nevelve, akkor nem akarna a másiknak nekimenni. A minap már odáig fajult a helyzet, hogy a behívásra nem reagált, így mérgemben egy lapátot kaptam fel, amitől a kutya megijedt, és a földre kucorodott. Szörnyű bűntudatom van miatta, hogy el van hanyagolva, de senkitől sem tudok segítséget kérni. Reális esélyt nem látok rá, hogy iskolába vigyem, házhoz meg egyik kiképző sem jön. Lassan megszületik a babánk, és félek, hogy még türelmetlenebb leszek vele, és egy kennelben fog sanyarogni, amig párom haza nem költözik. Már arra is gondoltam, hogy gazdát keresek neki, de annyira fáj, mert nagyon szeretem. Viszont ez így neki sem élet. Bármilyen hasznos tanácsot szivesen fogadnék.