Lakásban tartott kutya mellett "civil" élet?

Figyu lehet így is élni, mint bármi másnak is, ha alárendeled magad.

Ez a te életed, ha így érzed jó magad akkor élj így.

Ha így jól érzed magad, nem érzed, hogy le kell mondanod valamiről a kutyáid miatt, akkor senkinek nincs beleszólása.

Én is ilyen vagyok. Egy kutyám van és elég sok szabadidőm, amit mindig a kutyával akarok eltöltani, de nem "kényszerből", hanem, mert ezt szeretem. Szóval nekem bőven beleférnének nem kutyás programok a napjaimba, de ritkán szervezek olyat, mert sokkal jobban szeretek sétálni, biciklizni, túrázni, mint moziba menni vagy shoppingolni. Viszont, ha esetleg elmegyek egyik barátnőmmal ebédelni, vagy könyvtárba, nem érzek lelkiismeret furdalást, mert tudom, hogy a kutyám megkapja a kellő foglalkozást, figyelmet, szeretetet.

Nekem is van olyan barátom is, mint te. A kutyájuk otthon van, amikor dolgoznak, hol másutt is lehetne. De szabadidejük 100%-át teszi ki a kutya.

Ha eljönnek társasági programra, az összes kutyás közül ők az egyetlenek, akik a házuk kameráit csekkolják fél óránként, hogy hol van a kutya, mit csinál. A köztes időben meg róla beszélnek. Ha pedig elhozzák valahová, a kutya mást sem csinál, csak másokra ugrál, a nevére nem hallgat, ők meg húsz percenként elrángatják pórázon egy sétakörre, mert "jelzett", biztos ki kell mennie.

Nem csak nekik van kutyájuk, de rettenetesen idegesítőek emiatt. Nagyon furcsa emberek.

Én azt gondolom, hogy ha valami ilyen módon uralja az életünket, hogy kiszorít mindent, az nem normális.

Esetleg próbálj barátkozni olyan emberekkel, akik szintén kutyások. Így tudtok közös programokat tervezni úgy, hogy a kutyák is veletek vannak.

Hasonló cipőben járok én is, de a jelenlegi barátaim 90%-át, a kutyám révén ismertem meg. Azóta minden egyes nap velük megyek sétálni esténként és ez számomra nagyon jó kikapcsolódás.