Titeket nem zavar, hogy ennyire szélsőséges a kutyás társadalom?

Aki frusztrált az a neten névtelenül és következmények nélkül kiélheti magát, beszólhat, anyázhat, amit akar és ez szerintem témától független. Igaz, van aki a való életben is egy agresszív bunkó. Emellett sajnos mindenhol vannak szélsőségesek, térítők és hasonlók, akik teljesen rá vannak kattanva egy irányzatra és nem tudják elfogadni, hogy nem az az egyedüli és üdvözítő.

A kutyáknál az eltérő vidéki-városi szokások is okozhatják a nagy véleménykülönbséget. Más kategória egy panellakó csivava és egy tanyán tartott kuvasz. Sarkítva: van, aki az ágyban alvó, öltöztetett mini kutyában látja az emberiség pusztulását, más meg felháborodik, ha faluhelyen nem prémium táppal etetik a kutyákat, ha pedig láncon van, összeomlik, mint a múltkor az egyik kérdező. Megjegyzem, láncos kutyát sajnos Budapesten is találni, csak ki kell menni a külvárosokba.

Épp most történt. Nem kutyás, mint ahogy ezen szélsőségek se kifejezetten kutyás csoportokban vannak.

Tehát.

Egy rajzolgatós kreatív csoportban vagyunk. Ahova az ember ha felmegy szebbnél szebb műveket, bontakozó kezdőket, csillogó profikat és segítőkész, kedves, rendes tagokat talál. Én legalábbis 1,5 éves tagságom alatt így tapasztaltam.

Ma egy anyuka két képet töltött fel. A két képen egy rajz, két különböző beállításból. A rajzon az anyuka, aki fogja a kezében a 10 éves kislányát. A kislány autista. Nem beszél. Mellé egy elgondolkodtató szöveget ír, nyilván próbálja felhívni a figyelmet. Az emberek buták, az autistákat nem kifejezetten emberként kezelik, erről szól a szöveg. Hosszú , de nem oldalas. Még én is elgondolkodok rajta. Gondolom nyomok neki egy szívet - mert hát a rajz se volt utolsó, sőt!! - és írok valami kedveset.

Nos, hadd másoljam be az első(!!) komenntet:

"szerinted ez normalis, h egy gyerek betegsegevel dobsz fel ide rajzot??? Kivagyok"

Nem részletezném tovább... Szégyen, ahol tartunk

Mindenhol ez van, de meg kell próbálni nem felvenni. Kutyás témában inkább a családom tapasztalataira és páromék szintén sokéves tapasztalataira hagyatkozom, nem a névtelen kioktatókra.

Általában nem osztom meg a dolgaimat, és ilyen csoportokba sem vagyok benne. Ha valaki kérdez, akkor válaszolok, de a kioktatásra nem vagyok kíváncsi és nem veszem fel.

Inkább azokat sajnálom, akik itt kérdeznek laikusként és aztán kapják az ívet. Nem lepődnék meg, hogyha egyik-másik "kedves tanácstól" egy életre elmenne a kedvük az egésztől.