Mit lehet szeretni a kutyákban?

A kutyáknak végtelen a szeretetük, lesik a gazdi minden mozdulatát. Okosak, tanulékonyak. Végtelenül kedvesek.

Nézz meg néhány kutyás videót!

És végül egy találós kérdés:

Ha bezárod az autód csomagtartójába a kutyádat és a férjedet /feleségedet/ egy órára, amikor kiengeded őket melyik fog jobban örülni neked?

Életem során mindig volt kutya a környezetemben. Volt olyan, hogy a családban, volt olyan, hogy a szomszédban, vagy a barátoméknál. Emiatt, amikor önálló felnőtt lettem és már családom is volt, úgy döntöttünk, hogy mi is szeretnénk egy kutyát. Vettünk is egy 8 hetes ír szettert. Első időkben nekünk kellett megtanulni "kutyául", kitapasztalni, hogy ő mit jelez, mit szeretne és mit nem szeretne, hiszen ha felelősen tartasz egy állatot, magadhoz szelidítetted, akkor úgy is kell bánni vele. Gyakorlatilag a család része, a család egyik tagja lesz. Ő ugyanúgy figyel rád, mint ahogy te őreá. Úgy félt és óv téged, mint ahogyan te őt, sőt, mire felnőtté válik a kutya ezen képessége és késztetése túlnő a te képességeiden. Ő sokkal jobban szeret téged, sokkal jobban ragaszkodik hozzád, mint bárki más a világon. Még a gondolataidat is tudja. Ha bánatod, fájdalmad van, ő szinte jobban szenved mint te magad, és a maga módján próbál segíteni neked, vigasztalni téged.

A kutyám már 10 éves, ez idő alatt több fontos dolgot figyeltem meg a viselkedésében, ezek közül az egyik a kérdésedre ad választ, éspedig: A kutyák látják az ember auráját, és már nagyon messziről megkülönböztetik a vadidegen embereket is, őket a kutyám jelzései és viselkedése alapján három csoportba tudnám sorolni.

1. "Jó ember" - reakció: farokcsóva (ha nagyon jó ember és még szeret is, úgy oda kell menni hozzá minimum egy simogatásért).

2. "Semleges, semmilyen ember" - reakció: semmi, mintha nem is létezne, nyugodtan sétálunk, szimatolunk, ügyet sem vetünk rá, simán elmegyünk mellette.

3. "Rossz ember" - reakció: már messziről megugatjuk, de nem bántjuk, célunk, mihamarabb elhagyni a környezetét.

Kérdésedből kiindulva, Te egy semleges ember vagy, nem vonzódsz egy kutyához, nem szereted a kutyát, nem is szeretnél vele együtt élni.

Az én felfogásom szerint pedig: Lehet kutya nélkül élni, de minek?

Én minden állatot szeretek. :D

A kutyában (főleg a sajátomban) azt szeretem, hogy feltétel nélkül szeret. Szeretek vele sétálni, kirándulni, úszni, nyaralni, játszani egyszóval mindent. Szeretek foglalkozni vele, új trükköket megtanítani neki. Szeretem, hogy a futtatóban vagy séta közben érdekes, jó fej kutyásokkal találkozom (zömében).

Ha rossz napom van, akkor mindig fel tud vidítani, mindig csinál valami marhaságot. Szeretem, hogy el tudom vinni magammal barhova annak ellenére, hogy 30 kg. :D

Nálam a kutya családtag, egyértelmű, hogy ha megyünk valahova akkor ő is jön, ha a hely adottságai megengedik.

Mindent. Egy kutya nem bánt, meg nem ver át, nem hazudik, nem kétszínű. A kutyádnak csak TE vagy. Érted él. Élete utolsó percéig is szeretni fog téged, bármi is történjen.

Kitölti a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben...

Néhány éve ugyanezt a kérdést tettem fel magamban. Ide nem volt "bátorságom" kiírni. Aztán egy 3 éve volt egy változás az életünkben és a párom megjelent egy törpe uszkárral (én akkor 3 hétig munka miatt külföldön voltam). Az első délután amikor haza értem viták voltak, éjszakára kutyét kizártam a konyhába. Egész éjjel sírt. Vita-vita (nyilván az éjszaka közepén). Végül engedtem, hogy a kutyabejöhet de az ágyra nem jöhet fel. Ekkor párom bevallotta, hogy 10 napja mióta vele van a kutya a kutya az ágyban alszik. De a kutya nem jöhet az ágyba. Hajnalban amikor valami miatt felébredtem a kutya ott ült a fejemnél, mellső lábai az ágyon és kb. 3cm távolságból bámult, hogy "most miért nem mehetek fel". Leültem mellé, és egyből bekuporodott az ölembe és egyből elaludt. Óvatosan letettem a padlóra én meg vissza az ágyba. Másnap párom elment dolgozni a kiskutya, mint az árnyék követett mindenhova (akkor úgy dolgoztam, hogy 3 hét külföld 1,5 hét otthon pihenés 3 hét külföld). Néhány nap múlva már nem volt kérdés, hogy ott aludt az ágyban a lábunknál, néha úgy, hogy hárman összebújva aludtunk. Pár nap múlva azt láttam, hogy a netet bújom és olvasom a kutyás cikkeket, és webshopról összerendeltem egy kisebb szobányi marhaságot neki. Azóta velünk él. És nem azt mondom, hogy imádom, meg "szerelem", hanem azt, hogy jó érzés, hogy ott van. Amikor haza megyek és esetleg párom alszik van aki kijön üdvözölni. Van, hogy nincs kedvem semmihez de akkor ezt megérzi és hozza a játékát és megyünk játszani, vagy hozza a pórázát és megyünk sétálni. Azóta párommal is egészen más a kapcsolat, már mindent úgy tervezünk, hogy hárman megyünk. Egyszerűen az életünk része lett. Ott van, a maga kis bohóckodásaival, az énjével, azzal, hogy nem tudsz rá haragudni bármit csinál. Amikor home officeban dolgozok vagy az ölemben ül, vagy fel fekszik az asztalra és figyeli minden mozdulatomat. Páromnak nem lehet gyereke, de nem azt mondom, hogy gyerek pótlák (előző páromnak volt gyereke, de az egészen más nagyon-nagyon). Aki azt mondja, hogy gyerek pótlák vagy kutyát nem látott soha közelről vagy gyereket. Egyszerűen ott van veled, lesi minden mozdulatodat, előbb tudja, hogy rossz kedvű leszel mint te. Sokszor van, hogy belefeltkezem a munkába (home office hátránya) ilyenkor jön és jelzi, hogy "hé te ideje már szünetet tartani" "igyál már mert megint régen ittál" "egyél mert megint nem ebédeltél". Igaz ennek "ára van" kell vele foglalkozni nem is keveset, be kellett iktatni a napba még 2-2,5 óra közös játékot, sétát. Heti 2 nagyobb sétát. És nem arról van szó, hogy nagyon oda lennék a kutyákért mert ezt máig nem lehet elmondani. Egyszerűen ott van és társad, akiről látszik, hogy Te vagy számára az Isten, a mindeható. És ugyan uszkárunk van, aki elvileg egy gazdás de mindkettőnkkel nagyon jól kijön (néhány ilyen példát ismerek még, mert azóta több uszkáros fórumot olvasok).

Sokan egyébként ezért szeretik a kutyákat, mert "istent játszhatnak velük" még ha nem is tudatosul bennük. "Én parancsolok neked" "Tőlem kapod a kajádat" "Az történik amit én akarok". De ez szerintem állatkínzás. Ő oda adja a lényét, oda teszi magát, és kiszolgál. És ezért cserébe te is kiszolgálod őt.