Ti hogy reagálnátok a helyemben?

Van 2 gyönyörű keverék kutyám. Egyik fiú, a mások lány. Párommal 4 éve vagyunk együtt. A lányt közösen vettük magunkhoz, talált kutya. A fiú adott volt párom számára hisz ő 6 éves. A lány 2 és fél. Amíg csak a fiú volt, addig párom mindent megtett az egyszem kutyusunkért. A fiú nehezebben kezelhető, de rám 100%osan hallgat. Neki meggyült a gondja vele, amíg a fiú kutyát teljesen magához tudta édesgetni. A lányt mikor találtuk nagyon pici volt, azonnal orvoshoz vittük makk egészséges volt. Kerestük a gazdiját, hátha meglépett valahonnan. Nem jelentkezett, így a nevemre irattam, és mindent megkapott orvosilag, amit kellett + ivartalanítás. Őt ugye együtt neveljük kiskora óta. Sokkal bújósabb, más a természete. Azóta a fiút elhanyagolja a párom. Megjegyzéseket tesz, hogy lassan eszik, lassabban sétál, mert inkább szagolgat stb. Szerintem ez teljesen normális, és természetes. Sajnos a lány kutyáknál fél éve egy komoly betegséget állapítottak meg. Azóta gyógyszert szed, de hálistennek teljesen jól van, rendben van a laborja, és külsőleg is. Élete végéig napi 2x gyógyszert kell szednie. Megszoktuk, belenőttünk a feladatba. A gyógyszert csak én adom a lánynak, én etetem mindkettőjüket, én tanítom folyamatosan őket, én jutalmazom, én játszom velük, én keresem a vitamint a plussz forrást mivel lehet kiegészíteni a táplálkozást, és a lehető legjobbat csakis én biztosítom nekik. Kicsit rossz, hogy ő nem törődik ezzel. Eljön velem a boltba, megnézi ő is mindig, de látszik, hogy nem annyira hatja meg. A lányhoz bújik, simogatja stb. De soha egy alapvető játéknak trükknek nem nézett utána. Egyre jobban zavar, hogy a fiúval kb semmit nem törődik, a lányhoz inkább érzelmileg kötődik, úgy értem, ahogy írtam már, hogy bújik simogatja puszit ad neki.

Én mindkettőt imádom, és próbálom a legeslegjobbat biztosítani. Nem teszek különbséget.

Párom állítása szerint idegesítő a fiú kutya, hogy lassabb kényesebb életet él, de szereti őt is.

Az esti sétánál mindig morog, hogy menjünk már. Engem ez nagyon zavar. Mivel nyár van este lehel jót sétálni, de szerinte elég nekik fél óra. Mindig elhúzom legalább 1 órára, de csak morog.

Otthon nem akar maradni, mert sötétbe ne sétáljak egyedül az 50 kilómmal, mert hiába vagyok kutyákkal "elrabolnak".

Kicsit eldurvultak a helyzetek. Ti mit tennétek?

Az elköltözést terveztük egy családi házba a panelból, de így nem tudom. Az viszont biztos, ha a párommal nem bírjuk tovább a kutyák nálam maradnak. Volt róla szó, hogy elköltözik, azt mondta a lányt viszi. Mondtam neki, hogy sehova, hisz az én nevemen van, én adom neki a gyógyszert, én foglalkozom vele. Szóval, ha akar mehet, de a kutyáim maradnak.