Miért van ekkora különbség a vidéki és a városi kutyatartási szokások között?

#2 voltam. Igen, a rövid szőrűeket pl. nem lehet télen is kint tartani, a jól bélelt ól is kevés neki. Nálam sem a lakásban vannak, de van egy kis műhely, ahol alhatnak télen, sőt, az év többi részében is bent alhatnak, ha vihar van. Van kutyaház, de nem használják. Ha jó az idő, ők maguk választják a kintlétet. Mindig rájuk bízom mikor már lefekvés van,hogy akarnak-e bent maradni. Ha nincs ínyükre az idő, nem mozdulnak meg, mikor szólok. Akkor hagyom őket. A cicák nap közben kint vannak jó időben, de bejönnek éjszakára.

Kapnak konyhai maradékot is, de csak ami tényleg nekik való, plusz főzök is nekik húst. Nálunk a nyers etetés nem működik. Valamint minőségi tápokat, szóval vegyesen.

Ami még mindig mumus egyes állattartóknál, az a féregtelenítés, és a bolhátlanítás. Épp a minap osztott meg egy falusi ostoba ismerősöm videót az új "házi kedvencükről", ahol a videón a kutyus mindvégig a a farát rágta összegömbölyödve. Közben hallani a nő dumáját, hogy "naaa, miért gömbölyödsz össze?" Hát vazze miért? Mert valamiért viszket, azért. Olyan nehéz ezt felismerni?

Azért a vidéki kutyatartókat sem venném egy kalap alá. A láncon tartott csahos kutya mellett akad, aki még munka céljából tartja őket. Az ilyen emberek - úgy vettem észre - megbecsülik a kutyájukat. Ezeknek a kutyáknak talán még jobb dolguk is van, mint a kutyaiskolába hordott, naponta háromszor sétáltatott, prémiumtáppal etetett lakáskutyáknak. A láncos kapucsengőnek tartott kutyákat viszont nagyon sajnálom. Attól tartok, hogy még ha nevelnék is a fiatalokat, ez a tartás akkor is csak több évtized után szorulna vissza.

A kérdésre válaszolva: a városi szobakutyák társnak, esetleg gyerek- vagy barátpótléknak vannak. Egy ülőmunkát végző embernek felüdülés egy ilyen szeretni való lénnyel a séta (jó, hóviharban inkább kényszer). Aki viszont egész nap kemény fizikai munkát végzett, annak meló után sokszor csak annyi a vágya, hogy végre leülhessen, mondjuk a TV elé. Ha őt úgy szocializálták, hogy a kutya elvan a kertben, akkor a napi gályázás után minek vinné sétálni. De kutya az kell, mert mindig is volt, másoknak is van, meg egyébként is, őrzi a házat. Láncon nem csavarog, nem bántja a baromfit vagy a veteményest, de jelzi, ha jön valaki.

Szintén fehérvár: tegnap este beugattak, hogy van pofám arra sétaltatni a kutyamat, amerre mert az ő kutyája már az utca végéről őrjöng. Az a kutya soha nem volt kivíve a kertből,soha nem foglalkoztak vele, frusztrált, agybajos dög. És én vagyok a hibás, mert az én kutyamat arra viszem, és az övé tépi a kerítést. (Az enyém tök kussban volt, és más kutyák sem óbégattak órákig.)

Nem mindenki tartja társnak a kutyáját, van aki bioriasztónak tartja, csak azt felejti el, hogy egy élelmesebb betörő, secperc alatt kicsinálja a kutyát.

A válasz nagyon egyszerű. Vidéken, falun tényleg elmaradott a kutyatartás. Ott kutya azért van, mert az udvarhoz tartozik. Mondom ezt úgy, hogy zsákfaluban lakok és a kutyáim a lakásban élnek.

Városban pedig aki kutyát tart, az csak a lakásban tudja tartani. Mivel a kutya ott van vele a közvetlen közelében, egy sokkal nagyobb kötődés alakul ki. És ilyenkor az ember meglátja a kutya személyiségét, társnak, nem pedig tartozéknak tekinti.