Segítségnyújtásért lecsesztek, mert kutyával voltam?

Sétált előttünk egy nagymama a babakocsis kisunokájával, majd hirtelen a nagymama összecsuklott. A kutyámnak mondtam, hogy üljön le kb 3 méterre az esettől. A pórázt elengedtem (megbízom a kutyámban, mert tudom, hogy nem intézkedik, és nem mozdul, amíg meg nem engedem neki).

A nénihez odamentem nagyon rosszul volt, a baba üvöltve sírt. Mondta, hogy 10 perc és jön a lánya, csak elugrott szandált venni, addig ő vigyázott a kicsire. A néninek adtam vizet, mondta, hogy a babakocsiban alul van (addigra felült a néni, de felállni nem tudott) arra kért, hogy a babát vegyem ki a babakocsiból, és adjam oda neki a cumisüveget. Közben hívtam a mentőket babával a karomon. (A kutyám mozdulatlanul figyelte mi történik). Az anyuka előbb odaért, mint a mentő, majd elkezdett velem üvölteni, mert látta a kutyámat, hogy mégis hogy mertem kutyás kézzel a gyerekhez nyúlni. Még én kértem elnézést, és mondtam neki, hogy éppen kutyát sétáltattam, amikor az anyukája összecsuklott, és már a mentők is úton vannak, és, hogy az anyukája kért meg, hogy adjak neki is vizet, a pici nagyon sírt, és, hogy neki is adjak. A nő háborgott, hogy jó, de nem szabad a gyerekhez koszos kézzel nyúlni. Mondtam neki, hogy a kutyám nem koszos, és segíteni akartam, és úgy érzem meg is tettem. Azt mondta ne várjam meg a mentőt, hanem menjek a kutyámmal arrébb. Így tettem. Elköszöntem, felemeltem a kutyám pórázát, és annyit mondtam neki, hogy mehetsz. Hátra néztem a nő csak nézett minket.

Ekkora baj, hogy a néni kérésére a kisbabát próbáltam megnyugtatni, és kivettem a babakocsiból?

Ti hogy reagáltatok volna a helyemben?

(A néni szédült, azért nem állt fel csak ült a földön)