Szerintetek adnának nekünk kutyát? Hosszú lesz a kifejtés.

Szeretnénk egy harmadik ebet a meglévő kettő mellé. Nem unaloműzőnek kell a másik kutyáknak, mi is szeretnénk. A dobermann mellett döntöttünk életmódváltásunk mellé. Szeretnénk életet menteni, boldogságot vinni egy eldobott kutya életébe, így a fajtamentésre esett a választás. Kutyás tapasztalatunk: bichon havanese, japán akita, shiba inu, tacskó, bullterrier, bull keverék, bordeauxi dog. Ezek közül a bichonom és a shibánk van még köztünk, a shiba még kis csenevész, igaz, közös kutya a párommal, de a főnök én vagyok eddig. Az akitánkat sajnos elvitte egy genetikai betegség, hiába jártuk körbe vele az összes jóhírű orvost, nem tudták megmenteni. A többi kutya párom családjáé volt az évek során. Környezet: fővárosban, nagyon kutyás környéken lakunk, több park, zöldövezet is van a közelben, rengeteg a kutyás ember. A lakás 33nm2 (ez is biztos számít), de nagyon tágas ahhoz képest. Nincs zsúfolva, bőven elférne, a játék és mozgás meg amúgy sem itt történne a lakásban. Életmód: párom nagyon sokat dolgozik, 12 órát, viszont azután is szívesen kutyázik velem. Én keveset dolgozom, én osztom be az időmet, így nagyon sok időm lenne kutyázni. Szeretnék sportolni is újra, jöhetne velem futni, frizbizni, ladbázni, kergetőzni, a shibánk is nagyon szeret kint futkározni, vele is nagyon jól ellennének szerintem. A kisöreg bichonom már inkább csak séta párti, ő nem játékos, egész nap pihizik. Amikor dolgozunk, így nem érezné magát a shibánk sem egyedül és a dobi sem, ha rájuk jön a játszhatnék. Valamint a shibánkat nagyon megviselte a tesóitól való elválasztás és azóta is hiányzik neki, hogy odabújhasson egy társ mellé. A kutyáink egyébként jól szocializáltak, barátságosak. Ja és huszonévesek vagyunk, ettől félek a leginkább, hogy nem vennének komolyan. Szerintetek?