Olyan létezik, hogy egy ember az állatokkal, leginkább a kutyákkal van megértésben és csak egy kutya gyógyíthatja meg a szeretethiányát? (kicsit hosszú lett a lenti kifejtés) 16/L
Lényegében a fölösleges lejárt sztori: Anyám egy idióta. Apámmal kiskoromban szétmentek, óvodás koromban apámhoz kerültem. Anyám első osztályos koromban lelépett, teljesen eltűnt majd nekem köszönhetően 2 és fél év múlva idézőjelben visszatért (pár hónaponként találkoztunk), mikor úgy engedte a "drága" ideje, utána gyerekesen viselkedett mert hitt nagyanyámnak aki szerint valami csúnyát mondtam rá, ezért 5-6 éve(?) megint lelépett. Apám nevel engem egyedül kb 11 éve, ezáltal nem valami sokat foglalkozott velem, de érezhető, hogy szeret. Alapból antiszociális vagyok, kevés barátom van, nem vagyok társasági lény. Hét éve lett egy macskám akit a mai napig imádok. Itt jön a de rész.
De, a kutyákhoz amióta az eszemet tudom olyanok voltak mint "életem szerelmei", csak hát nem álltunk úgy anyagilag meg tudtunk volna egy kutyáról gondoskodni, ráadásul a lakásba sem hozhattunk volna.
Szeretem a macskámat, ő i szeret engem (minket), semmi pénzért nem adnám oda, csakhogy a szeretethiányom amit maximum interneten ismerek be itt, nem akar túlzottan szűnni. Nem várom, hogy a macskám meghaljon, dehogy is! Csak azt szeretném tudni, hogy kb 5-10 év múlva mikor elhuny, és kiharcolok egy kutyát az életembe, amivel teljesül egy vágyálmom, akkor kevésbé leszek az, mert lesz egy állandó társam? Szeret a macskám, de egy kutyával mégsem hasonlítható össze, ők sokkal közvetlenebbek.
A másik amit szeretnék kérdezni, ami már a kérdésemben is benne van, hogy furcsamód a kutyákkal nagyon nagy összhangom van. Pl.: Nyolcadikban utolsó táborban miközben vártam a parton a többiekre, mert nem mentem velük a programra, volt két borzalmas körülmények között tartott kutya. Ki volt írva, hogy vigyázat, veszélyesek, harapnak meg franc tudja mi. Ehhez képest a szemeik mást mondtak, és meg sem próbáltak megharapni, sőt, ellenkezőleg, nagyon megkedveltek. Megkérdeztem a drága portásnőt, aki azt mondta, hagyjam békén őket. Azt hittem ott robbanok fel. Elnézést, eltértem a lényegtől. Lényeg, hogy létezik e olyan, hogy csak egy kutya tudná a problémámat orvosolni?
Szerintem ha találkozol egy kedves és csendes lánnyal,akkor ugyanúgy megadhatja azt a szeretetet amit a kutyák adnak.
Amúgy sajnállak a szüleid miatt.
Nem néztem azt hogy lány vagy, kérdező XD (#1 voltam)
(Amúgy lehet hogy csak azért írtam ezt mert nem igazán kedvelem a kutyákat...)
Szerintem van ilyen, aki rengeteget csalódott már embertársaiban (és ilyen vagy te is) hihetetlenül tudja értékelni egy olyan lény társaságát aki szín tiszta önzetlenség. A kutya nem csalja meg az embert, nem hazudik neki, nem veri át, ha szomorú megvígasztalja. Így hogy nincsenek igazán barátaid szerintem kétségbeesetten vágysz egy társra aki mindig melletted áll, akármi is történik és szerintem a kutyának mint ilyen terápiás jellege is van.
Másrészt pedig a kutya kimozdít és segít ismerkedni is, sőt, olyan emberekkel segít ismerkedni akiknek valószínűleg hasonló az érdeklődési körül mint neked, de egy dologban biztos hasonlítotok: szeretitek a kutyákat.
Például nekem egy ismerősöm kutyasétáltatás közben ismerte meg a jelenlegi férjét, aki szintén kutyával volt, egyből volt egy közös témájuk ami érdekelte őket. A kutyás társadalom nagyon összetartó, ha lemész egy kutyussal a kutyaparkba szinte biztos hogy egyből össze tudsz barátkozni más gazdikkal, a többség barátságos és megszólítja a többi kutyást amikor a kutyáik összeszimatolnak.
A kutya nagy anyagi felelősség, de amondó vagyok hogy ha egyszer úgy álltok hogy be tudjátok vállalni egy kutya biztos hogy sok problémádon segítene.
A kutyák rengeteg szeretetet tudnak adni, de nagy általánosságban el lehet róluk mondani, hogy mindenkit szeretettel fogadnak. Főleg a rossz körülmények között tartottak, akik szintén nem kapnak elég figyelmet.
És képesek bárkire rajongva nézni, ez az, amit te a szüleidtől nem kaptál meg. Arról van szó, hogy a kutya figyel rád, szeret téged és ezt kimutatja, a szüleid meg nem feltétlenül mutatják ki.
Én azt is el tudom képzelni, hogy ha párt találsz magadnak akkor is megszűnik. Ennek ellenére a kutya már csak abból a szempontból is jó, hogy segít kimozdulni a komfortzónádból, megismersz új embereket.
Én 23 évet vártam egy saját kutyára :)
Vacak gyerekkorom volt nekem is, de aztán sikerül kilábalni belőle, megtalálni a megfelelő baráti társaságot majd a nagy őt. Ettől függetlenül nagyon vágytam egy kutyára és végre 30 évesen össze is jött. Most érzem azt, hogy teljes lett az életem. Tehát van olyan, amire gondolsz. Egy kutya-ember kapcsolatot nem helyettesít egy ember-ember kapcsolat, de fordítva sem. Nagyon meg kell gondolni, azonban,hogy mikor vág bele az ember. Bár borzasztó volt ennyi évig varakozni, most olyan körülményeket tudok biztosítani a kis hiénának, amilyet megérdemel és időm is van foglalkozni vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!