Nem szereti a párom a kutyámat?

Kicsit elsiettétek ez a baba témát, de ez nem az én dolgom..

Az utolsó előtti mindent tökéletesen leírt. Szinte előrejósolható volt,hogy ez lesz és hogy ezek után mi lesz.Remélem,hogy kiállsz a kutyáért.

Úgy is jön majd pár kommentelő,akik szerint a gyerek sokkal fontosabb mint a kutyád (aki már régebbóta életed része), és oké,vannak emberek akik így gondolják,hogy a kutyának onnantól kint a helye hogy baba van stb.. csak azt nem értem, ezt miért nem tisztáztátok mielőtt gyereket vállaltatok volna?? azért ez nem egyik napról a másikra történik...

Látom már előre, hogy le leszek pontozva. Először is, egy ilyen kérdésben, ne vedd készpénznek azok tanácsát, akik lehet még a 18-at se töltötték be!

Előre bocsátom, hogy két kutyám is van és állatbarátnak tartom magam, mégis kénytelen leszek most minden elvakult kutya fanatikus lelkébe gázolni.

A kutyádat nem helyezheted a családod elé! Most őszinte leszek, a párod helyében én is pipa lennék! Egész nap dolgozol, mégis mikor hazaérsz, nem velük foglalkozol, hanem elmész további 1,5-2 órára kutyát futatni?

Gyereked született! Ha eddig nem sikerült, mostmár ideje felnőni! A kutyád legyen bármilyen aranyos, soha nem fog "apu"-nak nevezni... Igenis, van fontossági sorrend, amelyben a gyereked és a párod szükségletei előrébb valók a háziállatodénál! Szóval gondolkodj és találd meg az arany középutat, hogy mindenkinek jó legyen és a családod se essen szét!

Valamint, itt mindenki ódákat szokott zengeni arról, hogy a kölyök kutyákat nem lehet oltás előtt utcára vinni, nehogy időnap előtt egy fertőzésben elpusztuljon, de az eszébe se jut senkinek, hogy egy csecsemőt a széltől is óvni kell! A párja teljesen jogosan zárta ki a kutyát. Valamint, a baba még pici ahhoz, hogy sétálgassanak vele, főleg ilyen vacak időben, amilyenek mostanában vannak!

Később ha jobb idő lesz és a baba is kicsit nagyobb lesz, úgy is kint lesznek a kertben, mennek játszótérre! Napközben dobálhat a párod a kutyának egy labdát, hogy futkorásszon a kertben vagy sétálhat a kutyával, miközben tolja a babakocsit, mehettek majd a kutyával kirándulni stb. Ez majd megoldódik...

Addig is a sétákat röviditsd le, legfeljebb a szabadnapokon sétálgas vele hoszabb ideig. Ha nem valami extrém nagy mozgásigényű kutyáról van szó, várhatóan felveszi az új életritmust...Idővel, mikor a gyerek nagyobb lesz, akár a lakásba is vissza lehet engedni, legalább az előszobába.

Ha mégis valamiért tarthatatlan a dolog, akkor ajándékozd el, olyannak akinek van ideje egy nagy mozgásigényű kutyára. (Ne menhelyre ad, hanem keress neki te magad egy rendes gazdát...)

A lényeg, hogy a családod érdekeit szem előtt tartva kell találni egy olyan megoldást, amiben a kutya sem jár rosszul!

Az meg, hogy egyesek a saját korlátozott tapasztalataikat vetítik rá teljesen ismeretlen emberek párkapcsolatára, akikről egyébként semmit nem tudnak és ennek fényében képesek a kérdezőnek azt tanácsolni, hogy hagyja el a párját, akitől ráadásul most született gyereke, egyszerűen undorító! 2 év kevés? Úgyis szétfognak menni? Mik vagytok ti, jövendőmondók?

Ha én azt mondom, hogy saját tapasztalatból tudok a felvetésetekre ellenpéldát mondani, akkor mi van? Úgyhogy azt javaslom, mindenki csínján bánjon az ilyen tanácsokkal, nehogy a lelkén száradjon egy család tönkretétele!

Nem kell szeretnie, csak fogadja el. A kutya nem tudja magát megsétáltatni (igen hamar matrica lenne). Tudta, hogy van kutyád, amivel törődsz. Ha szeret, akkor elfogadja, hogy neked ez is fontos. Kötöttél elég kompromisszumot azzal, hogy ki lett bacva a kertbe ... Te vagy a kenyérkereső, nem? Csapj egy kicsit az asztalra.

Nekem 2 nagy mozgásigényű kutyám van, párom is szerencsére szereti őket. (26 éves vagyok és nő. Ha egyszer gyerekem lesz, akkor is max a babaszobából lesznek kitiltva. Most egyedül a konyha tabu nekik, mindenhova máshova bejöhetnek)