Nem szereti a párom a kutyámat?

Persze, hogy papucs... :DDD

Nem kell pár hónap és a gyepire adja a kutyát, mert az "asszonyaztmondta"...

Több problémát látok ebben a helyzetben. Eleve az, hogy a baba miatt kizártátok a kutyát. Számomra ez, mint kutyával együtt felnövő embernek helyből fura. De ti tudjátok, a ti gyermeketek. A másik, hogy még összeköltözés előtt tisztázni kellett volna, hogy a kutya kinti-benti, mennyi időt fordítasz rá naponta, és ezen nem fog változtatni az összeköltözés. Két lehetőséged van szerintem, az egyik hogy kiállsz a kutyádért, és lehetőséget adsz a párodnak hogy veletek menjen akár babástól is (a babának sem árt a friss levegő), a másik hogy teljesen lemondasz a kutyádról. Ebben az esetben te leszel boldogtalan, és a párodat fogod hibáztatni amiért ilyen döntésre kényszerített. Ha engedsz a párodnak, a kutya fog szenvedni, rombolni és szökni fog unalmában, kezelhetetlenné válik, vagy magába roskad. Szerintem egyiket sem szeretnéd. A párodnak pedig nem lesz elég, hogy eltávolította a lakásból, aztán a sétákról is levette. Később még tovább fog menni, talál mást, ami miatt elégedetlen lesz. Tudom, ez a párodnak nehéz időszak, dúlnak a hormonok (ami 9 hónap alatt fokozatosan megváltozott benne, most hirtelen elmúlt, idő kell míg visszaáll normális működésbe), a család életében főszereplőből mellékszereplővé vált, otthon van bezárva (hiába mehetne bárhová, nincs ideje, energiája) minden a baba körül forog. A barátok, barátnők ilyenkor eltűnnek, mert nincs idejük, vagy hamar ráunnak a babázásra, esetleg azt hiszik, zavarják a nyugalmatokat. Szóval a párod itt áll egyedül, elzárva a világtól, ezért próbál beléd kapaszkodni. Ez hosszú távon egyikőtöknek sem lesz jó. Bíztasd, hogy keressen magának elfoglaltságot, amivel kimozdulhat napközben, emberekkel találkozhat. Tudom, még nagyon pici a baba, de a mostani helyzet nem tartható fenn sokáig. És természetesen neked is elég időt kell a párodra és a babára fordítanod. Szerezz bébiszittert és vidd el a párodat randira. :-) Éreztesd vele, hogy most is ugyanúgy szereted, mint azelőtt. (De a kutyaidőből nem engednék, sőt szép lassan megpróbálnám visszaszoktatni a lakásba is, hogy a gyerkőc ne mint kerti díszt ismerje a kutyát, hanem össze tudjanak szokni, és családtagként tudja ő is kezelni. :-) )

Ha mindez nem lesz elég a prodnak, akkor sajnos nem sok jót jósolok a kapcsolatotoknak kutyával, vagy anélkül. :-(

Kérdező, azért a kutya szempontjából is nézd a helyzetet. Ő eddig kinti-benti volt ami azt jelenti, hogy kerültél fordultál kapott egy kis simit, jó szót. Látott téged ténykedni. Oda tudott menni amikor akart. Sokkal szorosabb a kapcsolat egy ilyen helyzetben, mint amikor ki van zárva. Most ez megszűnt neki teljesen, ami biztos, hogy rossz és most már csak a napi kis közös programotok jut neki, de még azt is lecsökkented, majd szépen lassan szinte meg is fog szűnni, mert így megy ez. Eleinte még tarthatod a két naponta futást. Egy darabig. Aztán az lesz, hogy majd holnap. Aztán az, hogy anya majd ehhez hozzászokik és majd ő mondja, hogy jajj hagyjad már, majd viszed holnap. Aztán azt, hogy eddig is megvolt, kibírja, majd viszed hétvégén. De a közös hétvége is fontos. Másképp alakulnak a dolgok és a kutya szépen lassan el lesz felejtve, egészen addig amíg nem kezd majd el rombolni vagy más rossz dolgot csinálni. Aztán majd már anya szemét egyre jobban fogja szúrni, hogy ezt csinálta, azt csinálta és nem hogy nem szereti meg kicsit sem, egyre jobban zavarni fogja, hogy van. Nagyon nem lesz jó vége és a kutya fog szenvedni ebben a történetben.

Azt is írtad, hogy 2 éve vagytok együtt ami annyira még nem sok. Ráadásul csak az utolsó fél évben költöztetek össze, szóval a terhesség második felében. Eleve nem egy idilli állapot. Nem az volt, hogy ó már rég együtt élünk, minden szép és jó már csak egy gyerek hiányzik. Ki tudja mik vannak még a háttérben. Szerintem itt anya szemszögéből van sok minden. Féltékenység is. Nem pont a kutya miatt. Hanem, hogy az az idő amíg te távol vagy a kutyával ki tudja mivel telik. Kire nézel esetleg rá az utcán. Szimbolikusan szabad vagy abban az időben és ő nem látja mit csinálsz. Na őt ez zavarja. Nem a kutya, de őrá fogja kivetíteni egyre jobban a tehetetlen haragját. De hiába mondjátok válaszolók, hogy menjenek közösen vagy vegyenek futásra alkalmas babakocsit. Nem fognak. Anya eleve nem kutyás és nem vágyik ezekre. Ő azt akarja, hogy apát bezárva lássa a házban végre nyugalomban. Ilyen kapcsolatoknál amik ismerősi körömben vannak szoktam azt mondani, hogy a te érdeked ha még most vége lesz és nem húzod még pár évig a saját idődet. Csakhogy itt a baba aki most született meg. Ez a szörnyű amikor van egy olyan kapcsolat ami mérgező és erre belecsöppen egy baba. Na senkinek nem engedi a lelkiismerete és nem merne a világ elé állni, hogy most mondja azt, hogy elég és vége. Mikor most kellene a legboldogabbnak lenni. Majd pár év múlva ha tudja megteszi. Én mint kutyás remélem a kutya, akinek semmi döntése az élete felett, nem fog sokat szenvedni lelkileg.

Vagy sétáljatok együtt-így a futásról le kellene ugyan mondanotok, de ha van olyan hely a közelben, ahol el lehet engedni a kutyát, ott labdázhatnál vele és lefáraszthatnád más módon. Így a kutya nem csak téged ismerne, hanem fokozatosan hozzászokna az új családjához.

Vagy a futóbabakocsi, ahogy már javasolták előttem. Mi kutyasétáltatás közben minden nap találkozunk babakocsisokkal. (Este 7 körül van lehetőségünk sétálni)

Van egy család, ahol az anyuka fut, az apuka addig szép lessan sétál oda-vissza a babával. És van egy apuka, aki futóbabakocsival fut, gondolom, hogy ők otthon hagyják az anyukát, aki így kap egy óra nyugit.

De az nem megoldás, hogy kizárjátok a kutyát az életetekből. Főleg azért, mert a kutya pontosan tudja, hogy miért van kizárva. A bébit és a kutyát első pillanattól kezdve szoktatni kell egymáshoz. Nem lehet őket elszeparálva tartani.