Nem szereti a párom a kutyámat?

Nem az a baj, hogy nem szereti. Hanem hogy nem fogja fel, hogy felelősséggel tartozol a kutyáért és sétáltatni KELL. Ő, a pici és a kutya, mindannyian élőlények, szükségletekkel. Sőt, te is, szóval ha neked kéne este egy óra a párod nélkül, azt is meg kéne értenie.

Én a fentit mondanám el neki, hogy a kutyának kell a séta, s mint nem kedves, de őszinte ember, hozzátenném, hogy ha sokat jártatja a száját, egyre rosszabb véleményem lesz a szellemi és érzelmi képességeiről.

De komolyan már. Mit csinálj, add el vagy lődd le a kutyát? Esetleg legyen kikötve egy fához nonstop? Egy élő állatról van szó, akihez gondolom, komoly érzelmi szálak is fűznek. Ott vannak a törvények is, de én azért sokkal korlátozóbb etikai elvekkel rendelkezem ilyen esetekre.

Muszáj elfogadnia, hogy van kutyád. Szeretnie nem kell, de muszáj elfogadnia. Roppant éretlen és kicsit sem empatikus, ha ezen a rég ismert dolgon ugrál, úgyis marad a kutya és úgyis sétálni fog, nem tud elérni semmit. Legalábbis ha kicsit is normális ember vagy, nyilván nem.

Na végre, hogy legalább a kérdezői kommentből kiderült, hogy a kérdező férfi, mert már n fordított felállásra gondoltam, ugyanis nálunk a feleségemnek voltak kutyái (mi már éltesek vagyunk).

Ezt a dolgot már összekerülésetekkor kellett volna valahogyan tisztázni és elrendezni. Ugyanis az, hogy valaki szereti vagy elfogadja a kutyát, jelentős részben érzelmi, ízlésbeli dolog, amin nem feltétlenül lehet változtatni és ez egy folyamatos feszültséget generál, ami egy párkapcsolatban biztosan nem tesz jót. Az, hogy én szeretem a komolyzenét, míg a feleségem nem, azt mindketten elfogadjuk kölcsönösen. Nem kényszerítem arra, hogy eljöjjön velem Operába, komolyzenei hangversenyre, így ez köztünk nem okoz feszültséget. A kutya azonban törődést és gondozást kíván és nem is lehet mindig az ellátását egy személynek megoldani, tehát a kutyatartást valamilyen mértékben annak a félnek is el kell fogadnia, aki magától nem tartana kutyát.

Teljesen egyértelmű, hogy egy élőlény, gondoskodást, törődést, odafigyelést igényel. Ez tiszta sor.

De, a pároddal és a babátokkal is törődsz napi 1-1,5 órát? Kiveszed a részedet a gyereknevelésből? Azért meghallgatnám a párodat is, nem írtad, hogy pl mikor érsz haza. Ha este 7-ig dolgozol, fél 9-ig sétaltatod a kutyát, és bedőlsz utána az ágyban, teljesen jogos, hogy ellenszenvesnek fogja találni az egész helyzetet. Amúgy meg a női hormonok, szülés után érdekes dologra képesek, ő jelenleg csak a saját gyerekéig lát, körülötte forog minden.. Azért azt nehezen hinném, hogy ha összhangban van a két dolog, akkor háborogna a párod.

Szerintem itt mar mélyebb párkapcsolati krízisről van szó,mint ahogy abban mi, kutyások tanacsot szolgáltathatnánk.

Nem szeretnie kell, elfogadni a kutyádat, ezen felül, gyerek mellett neki is, neked is jar napi másfél óa szabadság.