A border collie, el tud lenni egy helyben/nyugton tud maradni?

Jó, akkor írd le őszintén és pontosan, hogy mennyi időd lenne rá naponta. Nem december 27-én, hanem tanítási időben. Mert én nem úgy emlékszem, hogy nekem lett volna időm akár egy aranyhalra is, pedig semmilyen külön foglalkozásra nem jártam. Csak 20 percre laktam az iskolától, és nem voltam az a típus, aki órákig tanult volna. Egy átlag napon nem lett volna időm border colliera, nem említve a félév előtti vagy csak egy sima témazáró előtti időszakot. Lesz-e aki hajlandó lesz lefárasztani őt, amikor te beteg vagy, vagy a barátnőd szülinapi buliján vagy? Mi lesz vele 3-4-5-mit tudom én mennyi év múlva, amikor továbbtanulsz? Albérletet kutya nélkül is nehéz találni. Ha otthon is maradsz és életedben először el kezdesz dolgozni, azt sem fogod tudni, hol áll a fejed, akkor sem lesz időd a kutyára.

Aztán a szokásos kérdések, fajtától függetlenül: hajlandó leszel nem csak játszani vele, tanítani őt, de a szart is felszedni utána, hogy ne anyádnak kelljen? Hajlandó leszel elvinni az állatorvoshoz, hogy ne apádnak kelljen szabadságot kérni miatta? Van rá pénzed? Ugyanis a szüleid már fizetnek utánad, nem biztos, hogy örülnének még egy kutyának is. Megengedték egyáltalán, vagy csak álmodozunk itt?

Kérdező, két dolgot kell nagyon-nagyon megfontolnod:

1. Most lenne-e időd a kutya számára minőségi foglalkozást nyújtani? Szüleid támogatnak a kutyaiskolában, sportolásban, túrákban? Mert ez a fajta igényli, nem hobbikutya. Igényli a veled töltött időt, ráadásul kétszer annyit, mint egy átlag hobbikutya.

2. Mik a terveid a későbbiekben? Egy kutya tizenöt évre szól, blabla, gondolom ezer helyen hallottad. Viszont azt tényleg át kell gondolnod, hogy mi lesz, ha te egyetemre mész, vizsgákra kell készülnöd. Ezt egy nyugisabb eb tolerálja, egy border nem.

Közvetlen környezetemből tudok neked példát hozni, egy csaj járt ki sétálni egy borderrel, elbeszélgettünk mindig, míg a kutyák haverkodtak. Aztán egyszer eltűntek. Kiderült, hogy a lány befejezte a gimnáziumot és felment pestre egyetemre, a kutyát meg itt hagyta vidéken. Addig egy áldott jó természet volt, versenyekre jártak, ma meg ha arra sétálunk, meg van veszve, kergeti a saját farkát, szétszedi a kerítést, holott eddig ezt nem produkálta.

Csak belőni tudom a korodat, de én jelenleg tizenhat vagyok, a német juhászom hat. Gimnáziumba járok, nekem a kutya mindennél előrébb való, de vannak hetek, amikor egyszerűen energiám nincs annyit menni vele, mint amennyit igényel. (Nálam az energiahiány egy tartósan fennálló probléma, valószínűleg nem csak az iskola áll a hátterében, de egyelőre még nem derült ki, mi okozza. De nálam is fél éve jelent ez nehézséget csak.) Van, hogy séta közben tanulom a TZ anyagát, általában azok szoktak a legjobban sikerülni. Ezt egy borderrel nem lehetne megcsinálni.

Én nem mondom, hogy ne legyen kutyád, ne egyen bordered, mert nem igaz, hogy egy gyerek kezébe sem való, de nagyon-nagyon át kell gondolnod, és ha terveid közt szerepel egy kemény egyetem, orosi vagy jog, akkor sajnos le kell tenned róla.

Egy bc is szokott pihenni, tehát tud nyugton is maradni. Ha megkapja a számára szükséges agyi és fizikai lefárasztást, ami egy munkavonalú bordernél napi 5-6 óra vagy több aktív foglalkozás.

Ha még nem volt saját kutyád, akkor azt javaslom, semmiképpen ne border collieval kezdj.

"Amikor majd dolgozik és gyereket nevel?"

Igen, mert napról napra is jobban be tudja osztani az idejét, és évekre is előre tud tervezni, nem úgy mint most, amikor azt sem tudja, mit fog csinálni 10 év múlva. Ha el kell utaznia munka miatt, vagy eltöri a lábát, a férje/felesége átveszi a kutyával való foglalkozást arra az időre. Ezért vannak együtt. De ez nem ugyanaz, mint az ember szüleire rásózni, mert bocs, ősök, ma nem érek rá. Nem mellesleg addigra talán már felelősségteljesebb is lesz, és lesz 1-2 kutyája is, ami nem plüss, hanem valóban foglalkozni kell vele.

Köszönöm, utolsó!

Én is erre gondoltam.