Ha a gyerek akarta a kutyát, csak ő foglalkozik vele?

Az egy másik szituáció, mikor a gyerek a szülők beleegyezése nélkül, akaratuk ellenére visz haza kutyát. De itt is a szülők felelőssége, hogy mérlegeljék, vállalják-e ezt a kötelezettséget minden anyagi vonzatával és vele járó munkával, vagy sem. Ha nem, akkor keresni kell másik helyet a kutyának. De egy gyerekre nem hagyhatják rá ezt a felelősséget!

Annyira nem lehet gyerek a kérdező ha diákmunkázhat.... Az is lehet hogy már nem kiskorú, csak még együtt él a szülőkkel mert tanul.

Nekem is az jön le, hogy nem gyerek már a kérdező.

Szerintem is idősebb a kérdező már, a diákmunkából kiindulva. De sajnos ameddig a szülőkkel él, addig velük közösen kell megegyezni a dolgokról, ahogy előzőleg írták sokan. Nem mellesleg a kutya tényleg nagy felelősség.

A lényeg, hogy nem arról van szó hogy egy kisgyerek kihisztizte a kutyát. Hasnem elvileg már felelős fiatal vett magának egyet. Az, hogy a szülők nem korlátozták be, még nem feltétlenül hiba, csak a kérdező nem gondolta át a dolgokat rendesen. Vagy arra számított hogy ha meglesz a kutya, akkor úgyis átveszik a szülők a felelősség egy részét, hiába nem akarták az állatot.

Hát. A szülőknek itt igenis van beleszólása, mivel velük élsz. Saját magam tapasztaltam ezt meg. Elmesélem a mi esetünket kis figyelmeztetésképp hátha érdekel: Nálunk például anyám nem akart kutyát egyáltalán. Hosszú-hosszú ideig győzködtem, még végül olyan 14-15 évesen kaptam egyet,mindn meg volt beszélve, ők a pénzbeni dolgokban segítenek, de a felelősség az enyém. Eleinte ő is elolvadt tőle, meg örült neki. Viszont hiába voltam én elkötelezett, felelős állattartó, ő egyszer csak benyögte, hogy neki csak nyűg ez a kutya. Évekig úgy éltünk, hogy fenyegetett az elajándékozással, mert ő nem szereti mégsem a kutyákat, ő macskás és nem bírja elviselni, hogy kutyánk van. Semmi gond nem volt a nevelésével egyébként, nem szedett szét soha semmit, nagyon sok trükköt és parancsot tud, nem domináns és nem ugat egész nap, nem is viselkedett még agresszívan, még a kaját is elvehetem az orra elől, ha akarom. Egyszer egy nap lett egy új cicánk, nagyon nagy haverok lettek a kutyussal, de anyám fogta és feltette az internetre, mint ingyen elvihető kutya, mert most hogy megint lett macska, rájött, hogy neki tényleg nem kell kutya, csak idegesíti a jelenléte. Simán odaadta egy kisgyerekes anyukának, holott hiába nem morog és nem agresszív, nem szereti a nagyon kicsi gyerekeket, mert ugye ők még nem tudják, hogy a kutyának kellemetlen ha folyton nyúzzák és ez elől az én kutyusom mindig menekült. Két hét után egyébként megjelent a kapuban szörnyű állapotban, látszott rajta hogy hosszú utat tett meg hazáig. HAZAJÖTT! Futott is felém. Azután én egyből elköltöztem vele és azóta is király minden. Anyámék is elköltöztek egy másik házba, azóta két maine coon macskája van, ők a mindenség. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy ha bele is egyeznek azért lehet náluk is elszakad a cérna valami miatt és majd csak egy tehernek tekintik a kutyust. Szóval sajnos a szülők szava a döntő, amég velük élsz, ők tartanak el. Sem a kutyának, sem neked nem lenne jó ha valaki a házban egyáltalán nem kedvelné a jövevényt. De kívánom, hogy ne így legyen!