Miért baj ha az én kutyámat soha nem vittem sétáltatni egész életében?

Egyrészt nem vagyok idióta, másrészt válaszoltam egy kérdésre, amire reagáltak mások is, amire válaszoltam, amire mások is válaszoltak és így tovább. Nyugi, edd meg a pörköltet, igyál egy pohár bort,aztán lazíts egy kicsit.

Én egyébként rosszat nem írtam senkiről. Viszlát, megyek beengedem a kutyákat, mert melegük van. :)

Nekünk a hétvégi házunknál 36 hektárnyi "kertünk" van. A kutya átlagosan napi egy-másfél órát van kint a kertben, aztán bejön aludni, vagy nagyon esetleg a játékát nyunyurgatni. Pont egy hasonló téma miatt "kísérleteztem" egy kicsit, egy hétig nem vittem sétálni (ne kövezzetek meg légyszi), a változás a következő volt:

- a harmadik nap környékén már engem követett mindenhová a házban és kint is (holott más esetekben nyugodtan alszik tovább, ha bent vagyok), tehát unatkozott

- hozta a játékát, hogy foglalkozzak vele, napi többször, akkor is, ha már több órát töltöttem el vele kint

- előfordult, hogy leült elém és nagyon jelentőségteljesen nézett rám

- ugyanakkor nem járt ki gyakrabban.

Hiába van ekkora területe, ha van választása, köszöni szépen, a sétát szeretné, nem a kertet.

(valaki szidalmazta a lakásban való kutyatartást, az a megfigyelésem, hogy valamiért jobban szereti a lakásunkat, oda mindig szívesebben érkezik meg)

Tehát a válasz:

azért baj, mert ingerszegény környezetben él, nem történik vele semmi. Te szeretnéd leélni az egész életedet a szobádban (jó, tegyük fel, hogy kétszer-háromszor akkora, mint most), csak az ablakból/erkélyről nézve, mi történik odakint? Boldog lennél, ha egész életedben csak mondjuk két emberrel találkoznál rendszeresen, és abból is csak egy foglalkozik veled igazán?

Hozzátehetjük, hogy de azért mászkálhatsz a lakás többi részében is (=ha beengeded a kutyát a házba), de az is unalmas lesz egy idő után.

Ha a ti kutyátok is csak ki van vágva a kertbe, nem mehet be hozzátok és csak napi egy órát vagy vele, akkor a szobába zárós dolgot is ilyen körülmények között képzeld el.