Nem szeret a párom kutyája? Kicsit tartok tőle, hogy megharap majd.

A kutya a párodra hallgat, rád nem, ennyi az össz probléma. Legyél vele határozottabb, tiltsd le az ugrálásról. Határozottan emeld fel az egyik térded, akkor ha a kutya ugrik, nekiütközik a mellkasával. Mivel ez fáj neki, hamarosan abba fogja hagyni.

Igyekezzetek lefárasztani a kutyát, menjetek közösen sétálni, és rendeződni fog a kapcsolatotok. A törődés és a foglalkozás csodákra képes. : ) Ez főleg fontos, mert ha jön a baba, nem lesz szerencsés egy izgága, energiával teli kutyával egy háztartásban élni, akkor tényleg veszélyes lehet a kicsire, akár csak véletlenül fellöki, vagy játékból belekap a ruhájába.

"Meg őszintén sajnálom rá azt a 2 órát amit ők elfutkároznak."

A párod normális kutyatartó. Sajnálod rá azt a két órát? Semmi gond, nem neked kell vele futni. A pasidat meg hagyd kutyázni, mert különben nem lesz hosszú életű a kapcsolat.

Nyilván a kutya tudja, hogy nem szabad, de nem tisztel, ezért leszarja. Megoldás: amiket fentebb írtunk.

Őszintén sajnálom a párod és nem is értem, hogy választhatott pont téged. Nem értesz az állatokhoz, nem is érdekelnek, sőt, kifejezetten nem szereted őket, és ezért a párod kutyáját hibáztatod. Természetes, hogy nem tisztel és alárendel téged, hiszen érzi és tudja, hogy te nem szereted, nem akarsz foglalkozni vele és félsz tőle. A jövőbeli gyermeked is pont ugyanígy fog rád tekinteni, főleg kamaszkorban.

Te pont az a fajta ember vagy, aki a gyerek érkezése miatt inkább bármilyen módszerrel elpateroltatja a kutyát/macskát, csak hogy ne kelljen rá időt pazarolni, meg mert gonosznak és rossznak tartod és félted tőle a gyereked.

Sajnálod azt a 2 órát, amit elfutkároznak... hát gratulálok. Hogy merészel a párod a saját kutyájával 2 röpke órát foglalkozni, ahelyett hogy éjjel-nappal veled foglalkozna meg igyekezne felcsinálni... felháborító.

Az a kutya régebb óta a párod társa, mint te. Fogadd el, és próbáld meg felfogni a kis agyaddal, hogy a háziállatok nem hobbik, és főleg nem játékok, amiket úgy rángathatsz, ahogy neked kényelmes.

A kutya egy okos, értelmes, érző lény, egy társ, akit épp úgy meg kell tanulni kezelni, mint az embereket. Próbálj meg úgy is tekinteni rá, mert hidd el, nagyon jól tudja, mit gondolsz róla, valószínűleg okosabb is, mint te. Ha pedig erőt vennél magadon és foglalkoznál is vele, ahelyett, hogy csak sipákolsz a kerten áthaladva, hogy juj juj Peti segíts mert ugrál rám a kutyád, akkor még kezelni is tudnád.

Ha legalább a párod iránt érzel némi tiszteletet, akkor utánajársz, hogy hogyan lehet a kutyánál elérni, hogy ne ugráljon rád. Nem atomfizika, még neked is sikerülhet. Az nem megoldás, hogy körbekeríted magad meg elzáratod a kutyát, sőt, azzal csak rontasz a helyzeten.

Ha a kutya meg akart volna harapni, már rég megtette volna. És képzeld, a gyerekeket sem akarják felfalni, sem fellökni. Valószínűleg esze ágában sem lenne a kutyának ilyet tenni, rád azért ugrál, mert tudja, hogy feletted áll.

Ha véletlenül mégis megtörténik, abból sem lesz katasztrófa. Esik a gyerek magától is. Kutya mellett felnőtt gyerekek pedig bizonyítottan sokkal értelmesebben, empatikusabbak, és egészségesebbek lesznek, mint azok, akiket óvnak még a muslicától is, nehogy hozzáérjen.

De az első szabály, hogy pici gyereket nem hagysz kinn felügyelet nélkül, és nem hagyod úgy rohangálni egy hatalmas kertben, hogy nem állsz ott mellette. Ha beleesik egy gödörbe, vagy megkarcolja a kerítés, esetleg a fejére esik egy alma, akkor kit fogsz hibáztatni?

Szíved joga, hogy ne legyél nagy kutyás, erre a többség nem is képes, de ha olyan emberrel kötöd össze az életed, aki viszont az, akkor ezt fogadd el és ne akarj rajta változtatni. A gyerekeitek imádni fogják a kutyát, mert nem ilyen hülye előítéletekkel fognak hozzájuk állni, hogy juj kutya nemszeretem, juj ugrál juj menjinnen.

Tudom, hogy visszafogottabb intelligenciával ez nehéz, de próbálj meg kicsit felnőni, főleg, ha gyereket is akarsz. Ha egy kutyát sem tudsz nevelni, hogyan akarsz gyerekeket? Azt hiszed, velük könnyebb? Elárulom: sokkal nehezebb lesz.

Fogadd el, hogy nem az ember és nem tekörülötted forog a világ, és tanulj meg más élőlényekkel harmóniában élni, főleg, ha egy olyan okos, hűséges és szerető állatról van szó, mint a kutya.

A párodnak is javaslok némi továbbképzést a témában, már rég meg kellett volna mutatnia, hogy hogyan vívd ki a kutya tiszteletét.

A kutya nem szándékosan csinál rosszat, amikor rád ugrál. Egyszerűen érzi, hogy nem kell téged tisztelnie, és dominál. Ez nem rosszalkodás náluk, hanem ösztön.

Ha több időt töltesz velük együtt, és nem zárkózol el, akkor szeretni fog és megnyugszik.

Ha ugrál, ne a térdeddel löködd meg visongass, hanem egyszerűen fordíts hátat és abszolút ne foglalkozz vele. Ne nézz rá, ne szólj rá, mintha ott sem lenne. Ha látja, hogy nem tudja felkelteni a figyelmedet, akkor nem fogod tovább érdekelni és megy a dolgára.